Vallásos festészet és szobrászat

Történelmünk sajátosságaiból adódóan a magyar művészetben egészen a 18. század végéig a katolikus egyház tekinthető a képzőművészetek egyik legnagyobb mecénásának. A régi korok történelmének alakulása, a nemesi, majd később a polgári öntudat megerősödését érintő ismert akadályoknak köszönhetően a profán vonatkozású művészeti megrendelések csak mérsékelt hangsúlylyal és minőségben váltak általános igénnyé a történelmi Magyarországon. Ráadásul a későbbi, a 19. és a 20. század történelmi események következtében a meglévő, relatíve kisszámú világi emlék jelentős része elpusztult, s így talán a legnagyobb számban és épségben a korábban egyházi birtokban lévő alkotások őrződtek meg az utókor számára.

Történelmünk eme jellemző vonása a mai műkereskedelem egészén belül is jól kitapintható, mely sajátos "fazont" szab a magyar műkincspiacnak. Míg például a nemzetközi műkereskedelem általános és kiegyensúlyozott kínálattal rendelkezik a 16-18. századi csendéletek, táj- és életképek terén, addig a 19. századot megelőző időszakból idehaza csak elvétve bukkannak fel jó minőségű, profán tematikát feldolgozó festmények, illetve szobrok. Így a magyar, illetve a magyar területen működő régi mesterek alkotásai, valamint a közép- és újkori Magyarország tárgyi emlékei iránt érdeklődő gyűjtőknek a hazai árveréseken legtöbbször be kell érniük a zömében szakrális témájú, illetve céllal készült alkotásokból összeálló kínálattal.

A vallásos témájú, vagy szakrális célokra készült alkotások ugyanakkor manapság szinte csak a történelmi, vallástörténeti emlékeket, ritkaságokat gyűjtők szűk körében tarthatnak számot komolyabb érdeklődésre. Korunkban több okból sem igazán népszerűek a vallásos tematikát követő alkotások, műtárgyak. Így még a kvalitásosabbnak tekinthető festmények esetében is csak nagy óvatossággal jósolható meg az egyes darabok sikere, miközben az idesorolható tárgyak zömének esetében már az alapáron történő értékesítés is jó eredménynek számít egy-egy árverésen.

A szakrális tematikájú festmények közül szinte kizárólag a középkori, reneszánsz vagy barokk alkotásokat keresik a vevők. Az egyház barokk kori hegemóniájának megszűnte után, a 18. század második harmadát követő időszaktól már csak nagy nehézségek árán eladhatók ezek a tárgyak, épp e speciális művek "gyengülő" történelmi vonatkozásai miatt. Némileg sajátosabb helyzetet töltenek be az ikonok a műkereskedelemben, mivel azok vallásos funkciója miatt egyfajta egzotikumnak számítanak a hazai piacon, ami jelentősen megnöveli az irántuk mutatkozó keresletet. Ugyancsak a nehezen értékesíthető emlékek körébe tartoznak a templomi faszobrok.