Washington nem aprózza el: 8500 milliárdnál tart a mentőakció

A Bloomberg hírügynökség elemzői vállalkoztak arra, hogy összeírják a különféle címeken és csatornákon keresztül folyósított – vagy kilátásba helyezett – tételeket, és az általuk felállított számláló 8 500 milliárd dollárra ugrott. A pénzek két fő forrása közül az egyik az amerikai kincstár, a másik a jegybank. Bár az általuk folyósított összegek makroszintű könyvelése eltérő, abban egyetértenek a kommentátorok, hogy dől a dollár, számolatlanul.

Az pedig, hogy ennek mi lesz a vége, egyelőre senkit sem látszik különösebben érdekelni, a kaotikus folyamatok várható kimenetelét elemezve abban sincs egyetértés, vajon a nyakló nélküli pénzteremtés hiperinflációval fenyeget-e, vagy a terjedő félelem és a vásárlóerő visszatartása nyomán inkább deflációtól kell tartani, és ez utóbbi esetben a kollektív szorongás enyhítésére indokolt – sőt szükséges – a hatalmas pénzügyi injekció.

A nagy tételekre – és tétekre – folytatott játszmát áttekintve a Financial Times német nyelvű kiadása emlékeztet, hogy az amerikai kongresszusban milyen drámai csata után fogadták el szeptemberben a 700 milliárd dolláros mentőcsomagot. Mindent összevetve ma ennek több mint a tízszeresénél tartunk – emlékeztet a lap, rámutatva, hogy 8 500 milliárd – frissen és sebtében vállalt – pénzügyi kötelezettség több mint fele az ország egy éves GDP-jének. Az összeg nagyságán kívül is döbbenetesebbnek tartják elemzők, hogy annak felhasználását nagyrészt homály fedi.

Angela Merkel egy parlamenti beszédében arra figyelmeztette az amerikai kormányt – és más, hasonló eszközökhöz folyamodó országok vezetését – hogy az "olcsó pénz" politikájának előtérbe állításával egy új válság magvait hintik el, amely akár már 5 éven belül is visszatérhet.

A német kormányfő rámutatott, hogy a mostani válság nagyrészt a korábbi, fékeveszett amerikai pénzteremtésre vezethető vissza, ezért fölöttébb aggasztó, ha – olajat a tűzre alapon – most ugyanilyen eszközökkel keresnek választ a súlyos problémákra.Amikor a kolosszális szanálási sorozat startjaként, szeptemberben jóváhagyták a kétes aktívák felvásárlására szánt – utóbb TARP (Troubled Assets Relief Program) néven említett – eredeti, 700 milliárd dolláros terv költségvetését, akkor a pénzügyminiszter és a Fed egyaránt fogadkozott, hogy ilyen akciókat csak a legnagyobb nyitottság és átláthatóság közepette szabad indítani.

Ebből legjobb esetben a kormány egy-egy akciójáról tesznek közzé bizonyos részleteket, a jegybank kiterjesztett hitelezési műveleteiről szinte semmit sem lehet tudni. A Fed elnöke, Ben Bernanke egy legutóbbi meghallgatáson – "kontraproduktívnak" minősítette és – kifejezetten megtagadta a választ arra a kérdésre, hogy mely intézménynek, mennyit és milyen biztosítékok ellenében folyósítanak hitelként.

Márpedig hiteleket mostanában a korábbi mértékeket többszörösen meghaladva folyósít az amerikai jegybanki intézmény, miután újabb és újabb „ablakokat” nyitott meg ilyen célra. Az intézmény korábban csak a legjobb minőségű biztosítékok – például amerikai állampapírok – ellenében, kereskedelmi bankok egy válogatott körének folyósított, rövid lejáratú hiteleket, addig ma tágra nyitott ügyfélkör fordul meg a Fednél.

Röviddel a válság tavaly nyári kirobbanása után az amerikai jegybank (TAF – Term Auction Facility – néven) bevezetett egy többhetes hitelezési formát, ezt az utóbbi időben ki kellett egészíteni a besült váltóhitelezés mozgásba hozatalára szánt (Commercial Paper Funding) és a pénzpiaci hitelezés fenntartására szánt (Money Market Investor Funding) formával.

Mint utóbb hírlik, a jegybanki hitelek ellenében kínált biztosítékok ügyében már korántsem finnyás a Fed, és – csökkentett értékű beszámítással ugyan – kollaterálisok eléggé vegyes választékával is beéri. Mindezek összességéből adódik az az 5 500 milliárd dolláros hiteltömeg, amellyel a Fed a maga részéről  próbálja meg mozgásban tartani a gazdaságot.

A szövetségi betétbiztosítási rendszer (FDIC) összesen 1400 milliárd dollár erejéig vállalt kötelezettséget a bankoknál elhelyezett pénzek kifizetéséért, utóbb azonban ezt az összeget megtoldotta, amikor – 139 milliárd dollár erejéig – garanciát vállalt a General Electric pénzügyi leányvállalatának kötelezettségeire.

A kormánynak a válságenyhítésre szánt, összesített vállalásai máris túlmutatnak a kongresszus által – a TARP-keretében – kiutalt 700 milliárd dolláron, ezért a kincstár összesített kötelezettségvállalásait illetően a Bloomberg elemzői eljutottak egy, minimum 947 milliárd dolláros összeghez, amelynek felhasználásával a kormány utóbb inkább tulajdoni részesedéseket szerez, nem pedig kétes aktívákat vásárol fel.

A szövetségi lakásügyi hivatal a számára törvényben kiutalt 300 milliárd dollár felhasználásával a kilakoltatásokat igyekezett fékezni, szerény sikerrel, mert a jelzáloggal terhelt lakásoknak a hitelezők általi lefoglalására 4-6 millió ingatlanról szóló becslések vannak forgalomban. A félállami státuszban tevékenykedő Freddie Mac és Fannie Mae jelzáloghitelező intézmények szanálására szánt 200 milliárdról nem lehet tudni, hogy az állam vagy a Fed fogja-e folyósítani.

Angela Merkel egy parlamenti beszédében arra figyelmeztette az amerikai kormányt – és más, hasonló eszközökhöz folyamodó országok vezetését – hogy az "olcsó pénz" politikájának előtérbe állításával egy új válság magvait hintik el, amely akár már 5 éven belül is visszatérhet.

A német kormányfő rámutatott, hogy a mostani válság nagyrészt a korábbi, fékeveszett amerikai pénzteremtésre vezethető vissza, ezért fölöttébb aggasztó, ha – olajat a tűzre alapon – most ugyanilyen eszközökkel keresnek választ a súlyos problémákra. Az amerikai pénzügyi rendszer megmentésére szánt főbb tételek, kerekítve -->