A biztosítók szavatolótőkéjére vonatkozó jelenlegi szabályozás (Szolvencia I.) az EU-ban már évtizedek óta létezik, ám ez nem veszi kellőképpen figyelembe a társaságok portfóliójának és tevékenységének kockázatát. A módosítás fő célja egy olyan rendszer létrehozása, amely jobban eleget tesz a biztosítók valódi kockázataiból fakadó elvárásoknak.
Jelenleg a biztosítók egy viszonylag egyszerű, egységes képlettel számolják szavatolótőkéjüket, ez azonban nem tükrözi a valódi kockázatokat – magyarázza a kritikákat Horváth Gyula aktuárius, a Deloitte vezetési tanácsadás üzletágának igazgatója. Az új szabályozás ugyanakkor nemcsak a számítás módját változtatja meg, hanem magát a kockázatmenedzsmentet is. Az új számítási modell nem elég – mondja a szakértő –, azt is időről időre be kell majd mutatni a pénzügyi felügyeletnek, hogy a gyakorlatban is működőképes. Szerinte a változás egyik legjelentősebb haszna az aktív kockázatmenedzsment lesz.
A társaságoknak az új rendszerben meg kell határozniuk a kockázatviselési hajlandóságukat, és ennek megfelelő kockázatkezelési szabályzatokat kell bevezetniük. Az aktív kockázatmenedzsment üzleti haszna – véli Horváth Gyula –, hogy a biztosítók saját tőkeerejüknek megfelelő kockázatokat vállalnak, esetleg bizonyos tevékenységeket jobban meggondolnak majd.
Élesben 2012 októberében indul az új szabályrendszer, ám ehhez még jogszabály-módosításokra is szükség lesz, illetve több, egyelőre kérdéses probléma is tisztázásra vár. A szabályozás tényleges használatbavétele időigényes feladat, hiszen jelentős közzétételi követelményeket tartalmaz a jelenlegi felügyeleti szabályokhoz képest.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.