késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Tovább tart az aranyláz!
A trend megállíthatatlannak tűnik, így önmagában már ezért is érdemes megvizsgálni a mögöttes piaci folyamatokat, azonban ennél lényegesen fontosabbak az ebből levonható következtetések, és az ezek mentén felvázolható jövőkép – állapította meg Bratincsák Péter az Allianz Alapkezelő elemzője.
Kik és miért vásárolnak aranyat?
Az arany piacának keresleti oldalán aktív szereplőket alapvetően két nagy csoportra bonthatjuk: kereskedelmi, és nem kereskedelmi, azaz befektetési célú felhasználókra. A mikroelektronikai, gyógyászati, nanotechnológiai, stb. alkalmazásokat a kereskedelmi, míg az alapvetően felhalmozási, tartalékolási céllal tevékenykedő érdeklődőket nem-kereskedelmi csoportokba sorolhatjuk. A kereskedelmi célú felhasználók közös jellemzője, hogy az általuk támasztott igények jellemzően az ipari termelési ciklusokhoz vagy technológiai ugrásokhoz köthető, míg a nem kereskedelmi célú vásárlókat elsősorban felhalmozás és/vagy spekuláció hajtja. (Itt jegybanki tartalék-menedzsmentről, illetve tőkealapok, nyersanyagalapok befektetési és spekulációs tevékenységéről beszélhetünk). Az elmúlt időszak érdemi változásait a második csoportba tartozó (ún. nem kereskedelmi) pozíciók jelentős átrendeződése okozta, így a további vizsgálódást ezen szál mentén folytatjuk – törekedve természetesen a magyarázatokban a teljes makrogazdasági környezetet érintő kereskedelmi célú kereslet hatásainak leírására is.
Az áremelkedés okai
A most megfigyelhető áremelkedés okait vizsgálva több mögöttes folyamatot azonosítottak az elemzők. Az egyik legszembetűnőbb a dollár főbb devizákhoz viszonyított gyengülése. Mivel az arany árfolyamát dollár/uncia mértékegységben adják meg, minden más körülmény változatlansága mellett a dollár gyengülése a nemesfém dollárban mért árának emelkedését eredményezi. Ezt a hatást kiszűrhetjük, ha az árfolyamot euróba konvertáljuk, de így is szembetűnő, hogy a nemesfém árfolyamának emelkedése 2005 óta gyakorlatilag töretlen trendet mutat. Szintén elgondolkodtató tény, hogy a „commitment of traders” riport alapján, mely a határidős kontraktusok mennyiségét mutatja hétről hétre, a nettó hosszú pozíció nagysága (arany határidős vételi kontraktusok száma csökkentve a határidős eladások számával) történelmi csúcsra ért október végére.
Az Allianz elemzőinek meglátása szerint az új csúcsok beállítása (és várható további megdöntése) kapcsolatban áll az elmúlt időszak általános jegybanki politikájával. A monetáris irányítók az egyes kormányokkal karöltve a recessziós hatások enyhítése érdekében nem csak az általános kamatszintet mérsékelték, de direkt módon pénzt pumpáltak a gazdaságba különböző pénzügyi eszközök felvásárlásával (például kötvények, értékpapírosított hitelkövetelések, eszközökkel fedezett követelések). A remélt cél – a válság miatt megtorpant hitelezési tevékenység újraindítása – a jelenleg rendelkezésre álló információik alapján csak részben teljesült. A gazdaságokba juttatott pénzmennyiség áthidaló jelleggel megszüntette a likviditási zavarokat, melyek korábban a pénzügyi közvetítőrendszerek leállásához vezettek 2008-ban, azonban a tényleges hitelezés a rendkívül alacsony gazdasági aktivitás (lásd termelés és beruházási tevékenység) és a jelentősen csökkent fogyasztás miatt csak alig élénkült.
A cikk folytatódik! Lapozzon!
A gazdaságokba öntött pénz utat keresett magának
A gazdaságokba öntött pénz a megugró megtakarítási ráták miatt bővülő lakossági forrásokkal együtt utat keresett magának. Ennek egyik jelét láttuk a globális kockázatvállalási kedv hirtelen és tartós emelkedésében, (ami április óta hajtja fel az árakat az áru- és értéktőzsdéken) és a feltörekvő, felzárkózó piacok kiugróan jó teljesítményében. Érdemes kiemelni tehát, hogy az említett rally nem a gazdasági fellendülés következménye, hanem elsősorban likviditásvezérelt folyamat: elég valószínűtlen feltételezés, hogy az S&P500 vállalatainak teljesítménye, illetve kilátásai csupán 20 százalékkal mérséklődtek 2008 májusa óta. Természetesen a kép nem vegytiszta, hiszen láthatunk már a kilábalásra utaló jeleket is, ám ezek mértéke messze elmarad a részvénypiacok emelkedési ütemétől.
Az árfelhajtó vásárlóerő az árupiacot is elérte, így természetesen emelkedett – az ipari fémekével együtt – a nemesfémek árfolyamának jegyzése is. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a kereskedelmi célú kereslet is közrejátszott ebben a folyamatban, azaz a vállalatok beszerzési és készletezési tevékenysége sem elhanyagolható hatású, de elmarad a spekulatív jellegű pozíciók nagyságától. Véleményünk szerint ez tehát a második motiváló faktor ami az arany árának emelkedése mögött áll.
A harmadik tényező, amit nem kerülhetünk ki az adott helyzetben, az infláció. Tekintve, hogy a világpiacon a központi beavatkozásoknak köszönhetően megnőtt a pénzmennyiség, megemelkedtek az inflációs várakozások is. Esetünkben közel 3000 milliárd dollárnyi direkt kormányzati beavatkozásról beszélhetünk, mely az aggregátumokat növelte, ám mivel a recessziós környezetben a kereslet is erőteljesen visszaesett, az inflációs nyomásnak még nem látjuk jeleit. A hirtelen bővülő pénzállomány hatásait jól ismerjük: hasonló folyamat játszódott le hazánkban 1945-46-ban, csak jóval intenzívebb mértékben, a milpengők és bilpengők korában. Bármennyire rémisztő, ugyanaz az analógia.
Pénzmennyiséget infláció generálása nélkül ekkora mértékben növelni nem lehet, a pénzromlás ütemének emelkedése időben ugyan elnyújtható folyamat, de a hatás nem eliminálódik csupán a kereslet visszaesésétől. A válság hatásainak tompítására a gazdaságba pumpált likviditás visszaszerzése („exit strategy”) meglátásunk szerint a következő évek legfontosabb jegybanki feladata lesz. Nehézsége nagyjából a szeles időben bemutatott kötéltáncos gyakorlatához hasonlítható, ahol egyensúlyozni kell az emelkedő infláció és a törékeny gazdasági növekedés között, miközben az egész trendet elsöpörheti a kockázatvállalási hajlandóság hirtelen megváltozása. Az arany - mint infláció elleni védekezésül használt eszköz - iránt mutatott kereslet élénkülése, véleményünk szerint, a jegybanki lépések kockázatossága miatti óvatosság egyik jele lehet.
Maradhat a további emelkedés
A dollárral, mint fizetési ígérvénnyel szembeni bizalomvesztés, a korábban nem tapasztalt mértékű likviditásbővülés, az ennek nyomán élénkülő inflációs várakozások, illetve a jegybanki/kormányzati pénzpumpálás miatt felfújódni látszó eszközár-buborék tehát mind-mind hozzájárult az arany árának emelkedéséhez. Tekintve, hogy ezen folyamatok hatása elhúzódik, a trend tartós maradhat, változásra csak a gazdasági teljesítmény hirtelen változása esetén számíthatunk.
A lehetséges forgatókönyveket vizsgálva jelen pillanatban nagyobb esélyt adunk annak, hogy a szeles időben végrehajtott kötéltánc az infláció emelkedésének javára dől el, ami rövid távon tovább emelheti az arany világpiaci árát. Sajnos a nemesfémek esetében is elkerülhetetlenül szembe kell néznünk a globális válság során bekövetkezett paradigmaváltás legkínosabb következményével, azaz az olcsó hitelpénz korszakának végével, mely alapjában átrendezheti az eszközárak jelenlegi rendszerét. A jegybanki segítséggel fújt eszközár-buborék kipukkanása az arany jegyzésében is érdemi korrekciót okozhat, bár az is valószínű, hogy ebben az esetben a részvényekhez, kötvényekhez vagy egyéb nyersanyagokhoz képest az arany kevésbé veszít majd értékéből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.