Szórjunk gyöngyöt a disznó(k) elé?

„Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket” – áll Máté evangéliumában. De kik ezek a disznók, mik ezek a gyöngyök, ki és miért szórja mindezt elébük? A PIGS – amellett, hogy angolul disznókat jelent – a pénzügyi szakzsargonban egy becsmérlő betűszó.

A kifejezés négy dél-európai ország angol nevének kezdőbetűinek összeolvasásából állt össze: Portugália, Olaszország (Italy), Görögország és Spanyolország. A szóban forgó államok mindegyike tagja az Európai Gazdasági és Monetáris Uniónak (EEMU), ugyanakkor számos kritérium szerint mindig is az EEMU sereghajtóinak számítottak. Vegyes gazdasági teljesítményt nyújtanak, többnyire magas munkanélküliség jellemzi őket, gyakran hiányzik a költségvetési fegyelem, és sokszor komoly folyó fizetésimérleg-hiánnyal küszködnek, ez a növekvő államadósságukon keresztül a stabilitásukkal kapcsolatos aggodalomra ad okot.

Áttételesen mindez pedig az egész közös gazdasági térség és az euró stabilitását is beárnyékolja. Újabban Írország és Nagy-Britannia (Great Britain) is felkerült a listára, kibővítve az eredeti betűszót, s létrehozva a PIIGGS-et. Ne felejtsük azonban el, hogy míg Írországban a hivatalos fizetőeszköz valóban az euró, addig Nagy-Britanniában továbbra is az angol font van forgalomban. Ez utóbbiban a magyar származású Soros György által üzemeltetett Quantum Hedge Fundnak igen nagy szerepe volt, amikor 1992-ben a font shortolásán keresztül dollármilliárdokat keresett, és a spekulációs nyomás miatt – térdre kényszerítve a Bank of Englandet – Anglia kilépett az ERM árfolyamrendszerből.

A 27 tagú Európai Unióban jelenleg 20 tagországban haladja meg az államháztartás hiánya a GDP 3 százalékában meghatározott határértéket. Ennek oka a legtöbb esetben a globális világválságban kereshető, amely az állami kiadások növelése révén súlyos egyensúlyhiányt okozott. Mint minden csoportban, itt is van egy főkolompos, Görögország. A tavaly októberben tartott választások után egy új, George Papandreu nevével fémjelezett kormány alakult, és a gazdaság állapotáról azóta felbukkant részletek egyre mélyülő ingoványt valószínűsítenek. Ha nincs változás, az államháztartási hiány a GDP 14,5 százaléka is lehet, míg az államadósság a GDP 124 százalékára is nőhet. Mindehhez olyan nyalánkságok is párosulnak, mint az állami vállalatok GDP-arányosan 2-3 százalékos kifizetetlen tartozása, vagy a görög kormány felelőtlen garanciavállalásai. Emellett a statisztikai adatok meghamisítására is fény derült. Görögország 2001-es euróbevezetése idején például a GDP-arányos államháztartási hiánya papíron 3 százalék alatt volt, holott a valóságban jelentősen túllógott a maastrichti határértéken.

Az eredmény: az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított az ország ellen a hamis adatszolgáltatás miatt. 2009 végére Görögország költségvetési hiánya megközelítette a GDP 13 százalékát, messze túllépve ezzel a korábban prognosztizált értéket. A múlt hónapban a Papandreu-kormány intézkedési csomagot dolgozott ki, hogy a költségvetési hiányt leszorítsa az unióban megengedett határérték alá. Ezt Athén a kiadások csökkentése és az adóbevételek növelése révén kívánja elérni. A terv értelmében a közeljövőben nagyarányú megszorításokra kerül sor a közszférában annak érdekében, hogy 2010-re a költségvetés hiánya 8,7 százalékra csökkenjen. 2011-re a hiánycél 5,6, 2012-re pedig 2,8 százalék. Emellett emeli a kormány az üzemanyagokra kivetett adókat, és a nyugdíjkorhatár kitolását is tervezik.

A görög államháztartás problémáit az euró is megérezte. Az Euró Index jelentősen csökkent, jelezve, hogy az euró komolyan gyengült az öt devizából álló kosárral (USD, GBP, JPY, CHF, SEK) szemben. Megjelentek egyes feltételezések is, miszerint az euró/dollár kurzus év végére akár 1,20-as szintre is süllyedhet. Az euró gyengülése önmagában még nem jelent világvégét, sőt, javítja az EU exportlehetőségeit, ami növelheti a versenyképességet. Arról már nem is beszélve, hogy mindez kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a korábbiakhoz képest erősebb amerikai dollár tartalék valuta szerepét csökkenthessék a jegybankok. A jegybanki devizatartalékok túlontúl dollárközpontúak, így érthető volt a pánik, amikor a zöldhasú 1,60-os szinteken járt az euróval szemben.
Ami igazán aggasztó, hogy az adósságválság a 16 tagot tömörítő euróövezet egészére közvetlenül és közvetve is hat. Egy esetleges görög államcsőd – ami szinte egészen biztosan nem következik be, mert nem engedhető meg – drámaian befolyásolná a Görögországhoz hasonló (magas államháztartási hiánnyal párosuló magas államadósság) országok helyzetét Európában. Soros György és a Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz szerint is abszurd egyébként feltételezni egy uniós tagállam államcsődjét.

A görög példa azt mutatja, hová vezethet egy hitelből finanszírozott hibás gazdaságpolitika: államcsőd közeli helyzethez. Látni kell, a görög intézkedések önmagukban nagyon valószínű, hogy nem lesznek elégségesek, még abban az esetben sem, ha azokat drákói szigorral véghez is viszik. Arról nem is beszélve, hogy a görög nép részéről már most hatalmas az ellenállás. Az ország nagyon rövid időn belül nemzetközi segítségre (EU, ECB, Világbank, IMF stb.) szorul annak érdekében, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget. Igenis szükség van tehát a „gyöngyökre”, de úgy, hogy emellett a görög kormány nagyon komoly strukturális változtatásokat hajt végre a költségvetési politikáját illetően. Mindezt a többi hasonló helyzetben lévő országnak is meg kell tennie, hiszen az EU nem kreálhat egy olyan negatív precedenst, amely esetleg arra biztatná a többi ólon belüli vagy éppen kívül eső „malackát”, hogy folytassanak mindent úgy, ahogy korábban tették, majd érkezik a külső felmentő sereg. Ez utóbbira több egymást követő csődközelbe jutó ország esetén kérdésessé válna a fedezet. Görögországnak hatalmas szerencséje, hogy az EEMU tagja, példája megmutatja nekünk is, mi lett volna velünk abban az esetben, ha Magyarország hasonlóan hagyja elszaladni a hiánymutatókat.