A pánik pünkösdi királysága és a bűnbak shortosok

Persze a média egyből megtalálta az egyértelmű indokot, sajtóértesülések szerint ugyanis ellentmondásos hírek láttak napvilágot az észak-koreai hadi készültségről, a legfrissebb pletykák szerint még sincs szükségállapot az országban. Emellett a pénzügyi szektor képviselői is kifújhatták magukat, ugyanis tegnap az egyik szenátor arra utalt, hogy a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekkel kapcsolatos szabályozás esetében az ötletelés során túlzottan szigorú víziók merültek fel, amely egyelőre megnyugtatta a szereplőket.

Ettől azonban még korai lenne fellélegezni, hiszen ha körbenézünk a világban, szinte mindenhol baj van. Amerikában főként a pénzügyi szektor van nyomás alatt az érlelődő pénzügyi reform kapcsán (amely akár komolyabb szerepet is játszhatott az elmúlt napokban, mivel egyik szereplőnek sem áll érdekében az, hogy egy felduzzasztott befektetési portfólióval érje őt a szigorúbb szabályozás, hiszen adott esetben hirtelen kellene megválnia nagyobb, akár százmillió dolláros nagyságrendő eszközállományoktól).

Ázsiában a kínai jövőkép táncol a befektetők idegein, a gazdasági növekedés tempójának  megőrzése, a tőzsdei és ingatlanpiaci lufi kipukkanása és az ezzel járó alacsonyabb nyersanyagigény víziója nem számít újdonságnak, mégis egyre többet hallani ezekről (persze a fő kérdés az, hogy fél évvel ezelőtt akkor hogyan gondolták azt a befektetők, hogy a kínai növekedés minden régiót kihúz a csávából). Európában már napi szinten téma az adósságrendezések kérdése, amelynek kapcsán eddig a strukturális reformok meglebegtetése bizonyult jolly joker-nek.

Ne aggódjunk, átütő reformokat, főként az európai bürokrácia útvesztőjében nem lehet egyhamar meghozni, ezzel előbb-utóbb a befektetők is kénytelenek lesznek megbarátkozni. Nem is véletlen, hogy a legújabb befektetési sztorik már arról szólnak, hogy ezek a strukturális reformok jelentősen visszavethetik az amúgy is gyermekcipőben járó gazdasági növekedést az európai régióban, vagyis még alacsonyabb aktivitással kell számolni.

Mondhatjuk azt, hogy nincs ingyen ebéd, a korábbi évek, évtizedek tékozlásának számláját egyszer ki kell fizetni. Csak éppen minden politikus rémálma, hogy ezek a kellemetlen intézkedések az ő nevéhez, esetleg pártjához kötődjenek. Ennek fényében már nem is annyira érthetetlen az elmúlt hónapok, évek tétovázása bármilyen átütő erejű döntés, intézkedés kapcsán. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy aki későn lép, már sokkal nagyobb árat (reálgazdasági áldozatot) kénytelen fizetni a megoldásokért.

Nem beszélve arról, ha valamelyik ország nem tud hiteles programot felvázolni, ott a piac kényszeríti ki az intézkedéseket (ld. briteknél a font gyengülése, görögöknél és a többi mediterrán országban az állampapírpiac szétesése stb.). A spekulánsok és forró pénzek "érdeklődését" pedig csak azzal lehet elkerülni, ha hihető programot vázolnak a kormányzatok a piaci szereplők számára.