Nyugdíjreform: a korhatáremelésnél merészebb elképzelések jöhetnek

Az uniós polgárok átlagéletkora 31 évről 39-re nőtt az utóbbi hat évtizedben, és 2050-ig előreláthatólag további tíz évvel emelkedik – derül ki a HVG összeállításából. Egész Európára jellemző, hogy egyre kevesebb aktív munkavállaló adójából kellene finanszírozni az egyre többeket eltartó nyugdíjrendszereket. Ezért is tartotta szükségesnek az Európai Bizottság, hogy június 23-án az egész Európai Unió számára követendő átfogó nyugdíjreformot előirányzó Zöld Könyvvel rukkoljon elő.

Sajtóhíresztelések szerint a javaslatok zöme többnyire csak a már unalomig ismételgetett megoldásokat foglalja össze. Úgymint emelni kellene a nyugdíjkorhatárt, több embert kellene munkába állítani részmunkaidős foglalkoztatással, és aki csak teheti, magán-nyugdíjpénztári megtakarítással vagy más befektetéssel alapozza meg öregkori megélhetését.

Ennél jóval konkrétabb intézkedéseket tettek már meg a nyugdíjkérdés rendezésében, például Németországban, ahol már néhány éven belül mindkét nem esetében 67 évre emelkedik majd a nyugdíjkorhatár.

Sőt, a reformokban élen járó skandináv országokban már nem egyszerűen csak a nyugdíjkorhatár folyamatos emelkedésével próbálkoznak, hanem egészen más rendszer bevezetését fontolgatják. A tervek szerint például nem a nyugdíjkorhatár lenne állandó, hanem a nyugdíjas évek időtartama. Ez folyamatosan alkalmazkodna a várható élettartamhoz, amely nem egyforma egy bányász vagy egy könyvtáros esetében.

Ettől is merészebb elképzelés lenne az, amely például a családban élő 18 év alatti gyermekek után egy-egy extra szavazati joggal ruházná fel a választókat.

A franciák most elfogadott reformterveiben is szerepel a nyugdíjkorhatár emelése 60 évről 62-re. Emellett a szolgálati időt egy évvel, 40,5-ről 41,5-re emelik, de a csomag része az adóemelés, a korai nyugdíjazás feltételeinek szigorítása, valamint az állami és a magánnyugdíjrendszerre vonatkozó járulékfizetési szabályok összehangolása is.