Nagyot zuhant a Zwack - Érdemes-e venni?

Ez két tételből adódott: a hazai értékesítés 30 százalékkal rogyott meg, míg az export 4,4 százalékkal tudott növekedni az előző év azonos időszakához képest, ám ez utóbbi még így is csak 10 százalékos szeletet hasít ki a teljes árbevételből.

A hazai szintéren mindhárom italszegmens jelentős visszaesést volt kénytelen elkönyvelni, ezek közül a legfájdalmasabb a (legmagasabb nyereségtartalommal bíró) prémiumszegmens bevételeinek 25 százalékos
csökkenése, de a méretgazdaságosság jegyében a kommersz termékek értékesítésének 35 százalékos eróziója sem pozitív momentum.

A bruttó fedezeti hányad nagyjából szinten maradt 59 százalékon, azonban az üzemi eredmény az árbevételnél nagyobb mértékben esett, ennek vélhetően a bázisidőszakban keletkezett egyszeri tétel az oka. E tényező nélkül egyértelműen látszik a társaság tavaly megkezdett drasztikus költségcsökkentő programja, ezen a téren azonban erősen korlátozott a továbblépés.

Az összehasonlíthatóságot azonban több tényező is rontja. Egyrészt a tavaly július 1-én életbe lépett jövedékiadó-emelés következtében több szereplő is előrehozta vásárlásait a bázisidőszakra, amely a felpumpált bázisban öltött testet (és így a visszaesés mértéke is nagyobb). Másrészt a társaság a számviteli politikában néhány változtatást eszközölt, amelyek a korábbi negyedévekkel való összemérést teszik nehezebbé.

Véleményünk szerint a mostani gyorsjelentés is ráirányítja a figyelmet a romló működési környezetre, amelyet a társaság saját intézkedéseivel csak részben tudott ellensúlyozni - ez a következő negyedévekben is így maradhat. A részvényárfolyam lényegében a történelmi csúcs közelében (19,700) tartózkodik, a gyorsjelentés kapcsán így megkérdőjeleződhet a papír relatíve defenzív volta (még az alacsony közkézhányad és stabil osztalékfizetési víziók árnyékában is). Ezek fényében fenntartjuk a gyorsjelentés előtt eladásra módosított ajánlásunkat, a részletekkel hamarosan jelentkezünk.