Olcsóbbak a kis kasszák

A különböző pénztárak fajlagos díjterhelése nem csupán az egyes díjak eltérő – befizetésarányos, illetve vagyonarányos – vetítési alapja miatt ítélhető meg nehezen, de az időtényező figyelembevétele is gondot okoz. A megtakarítások kezdeti éveiben ugyanis a működési és likviditási célú tagdíjlevonás tetemes hányadot tesz ki a díjterhelésből, míg a befektetési díjak aránya csekélyebb. Hoszszabb távon viszont a befektetési díjaknak a díjterhelésen belüli súlya fokozatosan nő a működésre levont díjbevételek rovására.

A felügyelet számításai szerint az elmúlt években az összes nyugdíjpénztári vagyon átlagos díjterhelése fokozatosan és folyamatosan csökkent: 2009-ben a magánnyugdíjpénztáraknál ez átlagosan 1,12 százalékos, az önkéntes nyugdíjpénztáraknál pedig 0,97 százalékos volt. (2000-ben a magánkasszáknál még 3,44 százalékos, az önkénteseknél 1,97 százalékos volt az arány.) Tavaly a működési díjakra a vagyon átlagosan 0,63 százalékát, míg a befektetések kezelésére a 0,49 százalékát vonták el a pénztárak.

Annak, hogy a magánpénztárak díja jóval magasabb szintről lényegesen gyorsabb ütemben csökkent, mint az önkénteseké, a PSZÁF szerint az lehetett az oka, hogy az 1998-ban indult magán-nyugdíjpénztári rendszer még meglehetősen új volt, és csekély vagyonnal rendelkezett, az 1994 óta létező önkéntes pénztárak viszont ekkor már vagyonfelhalmozásuk érettebb szakaszában jártak. Emellett a magánpénztári rendszer a befizetések kötelező jellegéből és jogszabály által meghatározott mértékéből adódóan lényegesen gyorsabban tudott vagyont felhalmozni.

Az egyes kasszák között egyébként elég nagyok a különbségek. A legolcsóbban működő magánnyugdíjpénztár 2009-ben az Villamos-energiaipari Társaságok Nyugdíjpénztára volt, náluk mindössze 0,53 százalékot tett ki a díjterhelés, a legdrágább pedig az Erste, ahol a mutató 1,35 százalékos lett. Még nagyobb eltérések vannak az önkéntes nyugdíjpénztári ágban, ahol néhány kassza (CIB, Richter Gedeon) fél százalék alá szorította a díjterhelést, miközben az Officium Országos Nyugdíjpénztárnál 2,84 százalékos az elvonás.

Az eltérésekre a PSZÁF szerint számos technikai tényező, illetve az egyes pénztárak egyedi sajátosságai szolgálhatnak magyarázatul. Nem mindegy például, hogy egy adott intézmény milyen gyorsan növekszik, ha sok új tag van, akkor ugyanis a működési és likviditási célú elvonás mértéke nagyobb lehet. Az is előfordulhat, hogy egy munkáltatói hátterű pénztárban a munkáltató átvállalja a működtetés költségeit, így alacsonyabb lehet a díjterhelés, de megtörténhet az is, hogy a vagyonkezelési szerződésekben sikerdíj is szerepel, ez viszont emelheti az elvonás arányát.

Tiltakozik a Stabilitás
„Az Országgyűlés által ma tárgyalandó törvénytervezetben nyoma sincs annak, hogy a 3 millió pénztártagot az állam később bármi módon kompenzálná azért, mert 2011. december 31-ig havonta átlagosan 10 ezer forint nyugdíjcélú megtakarítást kényszerülnek átirányítani a központi költségvetésbe” – áll a Stabilitás Pénztárszövetség közleményében. Juhász Istvánné főtitkár visszautasította Orbán Viktor miniszterelnöknek a pénztári rendszer lejáratására irányuló vádjait, miszerint a magánnyugdíjpénztárak tagjait „tőzsdézésre” vagy „rulettasztalhoz” „kényszerítették” volna. A havi 30 milliárd forint járulék pedig nem „magánbefektetők zsebébe”, hanem a tagok nyugdíjszámláira kerül, ahol azt egyénileg, napra készen nyilvántartva, törvények által szabályozott módon befektetik, amelyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendszeresen ellenőriz.