Az átlagjövedelem alig 60 százalékát kapják a nyugdíjasok

Az elmúlt napok hírei a magán- és az állami nyugdíjrendszerről szóltak. Piaci szereplőként természetesen van véleményünk a kialakult helyzetről, ám itt és most inkább egy új aspektusából szeretném megmutatni, mire is számíthatnak a nyugdíjasok. Az emberek szeretik, ha nem nekik kell megoldaniuk a problémáikat, ha valaki megoldja helyettük. Az Index választ adó olvasóinak 71 százaléka a napokban az állami – térítésmentes – egészségügy mellett tette le a voksot, kimondva, hogy az egészség nem lehet üzlet tárgya. Ismerünk olyan felméréseket, amelyek szerint a kormánynak igaza van: a csak állami nyugdíjrendszer a kívánatos – ezzel a polgár mintegy az államra testálja a felelősséget: oldd meg, ahogy tudod.

Az állam pedig próbálja. De azért nem árt a számok nyelvén beszélni. Az ellátások havi átlaga 2010 januárjában az év eleji nyugdíjemelés után 83 689 forint volt. Rosszabbul álltak a nők, mert nekik csak átlagosan 78 008 forint érkezett, de a férfiak sem krőzusok a maguk 92 181 forintos átlagnyugdíjukkal. Fontos hangsúlyozni: ez az átlag. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28 500 forint havonta. A KSH adatai szerint az átlagbér januárban bruttó 206 900, nettó 135 200 forint volt. Az állam tehát már ma is csak az átlagjövedelem alig 60 százalékát tudja biztosítani a ma nyugdíjasának! Ha azt vesszük, hogy a statisztikák szerint 2030-ra egy keresőre több mint két nyugdíjaskorban lévő eltartott jut, bizonyosak lehetünk benne, hogy még ez az arány sem lesz tartható.
A piac szereplői próbálják elhinteni a figyelmeztetést: ha megelégedsz maximum ennyivel, akkor rendben van, ha nem – akkor mégse csak az államra számíts! Mert az öngondoskodáshoz az egyén döntésén túl eszközök kellenek, és ezek az eszközök csak a piacról vehetők igénybe. Az öngondoskodásnak számos intézményes formája létezik, mint amilyenek az önkéntes nyugdíj- (és egészség)pénztárak, a befektetési (unit-linked) vagy az elérési életbiztosítások, vagy épp a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz).

A piac egyelőre dermedt – ebben a helyzetben ugyanis nagyon nehéz szembesíteni az embereket azzal, hogy ahhoz, hogy a jelenlegi átlagos életszínvonaluk 70 százalékát el tudják érni harminc-negyven év múlva úgy, hogy a várhatóan addigra alaposan kitolódó átlagéletkor végéig élvezni is tudják nyugdíjaséveiket, ma napi szinten több mint ezer forintot kellene öngondoskodásra fordítani.

A mostani kábultságot ugyanakkor hamarosan felváltja a tényekkel való szembenézés. A gazdasági válság hatásainak csillapodásával a rövid távú költségvetési szemléletet felelős, hosszú távú tervezésnek kellene átvennie, különösen a nyugdíjak tekintetében, már csak azért is, mert a probléma leginkább itt, Európában feszélyez majd minket az elöregedésnek köszönhetően. A politikusok véleményünk szerint hamar ráébrednek majd arra, hogy a rövid távú célokért nem érdemes feladni a hosszú távú megtakarításokat, sőt még további kedvezményeket kellene tenni, amelyek a valóban hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarítási formák választására ösztönzik a polgárokat. Be kellene látnia mindenkinek, hogy az „élj a mának” jelszó ideje már lejárt. Bízom abban, hogy ez így lesz, és sokkal kevésbé kell majd aggódnunk a jövő nyugdíjba vonulóiért.

A szerző az Aegon Magyarország Pénztárszolgáltató Zrt. vezérigazgatója