Az önkéntes pénztárak nyerhetnek a magán-nyugdíjrendszer reálhozamain

Kettős hatása lehet az önkéntes nyugdíjpénztárakra a magánkasszákkal kapcsolatos fejleményeknek: ezek erősíthetik és gyengíthetik is a harmadik pillért – mondta lapunknak Szenes Zoltán, a Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár ügyvezetője, aki egyben a Stabilitás Pénztárszövetség önkéntes pénztári tagozatának is elnöke. Jelenleg 61 ilyen intézményt tart nyilván a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), ezek azonban meglehetősen heterogén intézmények: vannak köztük több százezer tagot tömörítő, pénzügyi intézmények által alapított óriás pénztárak, és kisebb munkáltatók által létrehozott, pár száz fős taglétszámú kasszák is.

Ezeket a pénztárakat az elmúlt években több esemény is negatívan érintette. A válság miatt 2008-ban – a magánkasszákhoz hasonlóan – ezek is negatív hozamokat értek el, ami megrendítette a beléjük vetett bizalmat. A pénztárak a tagdíjbevételek terén 2007-ben voltak a csúcson, ekkor 100 milliárd forintnál is több pénz folyt be hozzájuk, 2009-re ez 91 milliárdra csökkent, tavaly pedig az éven belüli adatok alapján tovább zsugorodhatott a bevétel. Az sem kedvez az önkéntes kasszáknak, hogy egyre több ügyfelük tagsági viszonya érte el a tíz évet, amely után fel lehet venni a kasszában lévő megtakarítást, és bár a hozamon felüli összegre a nyugdíjkorhatárt el nem ért tagoknak többnyire súlyos közterheket kell ilyenkor fizetni, a válság miatt nehéz anyagi helyzetbe került klienseket sokszor ez sem tántorította el a megtakarítás felvételétől.

A PSZÁF adatai szerint 2007-ben még csak a pénztári kifizetések 70 százalékát vették fel a felhalmozási időszakban, 2010 első három negyedében már szinte minden kifizetés ilyen volt. A nyugdíjcélú megtakarítások idő előtti felhasználásának rizikóira egyébként a felügyelet is felhívta a figyelmet kockázati jelentésében.
Most viszont az, hogy a magán-nyugdíjpénztári reálhozamok és tagdíj-kiegészítések extra adókedvezménnyel – amelynek mértéke a pénztárba utalt összeg 20 százaléka, maximum 300 ezer forint lehet – utalhatók át az önkéntes kasszákba, többlet-tagdíjbevételhez juttathatja az intézményeket – mondja Szenes. A Honvéd nyugdíjpénztárnál a reálhozamról nyilatkozók nagyjából negyede kérte eddig, hogy a magánkasszából visszajáró pénzét az önkéntes nyugdíjpénztárba utalják.

Más pénztáraknál azonban alacsonyabb is lehet az arány, hiszen az „egyenruhásokat” tömörítő, zárt kaszsza „elit” ügyfélkörrel rendelkezik a tagok jövedelme, számlaegyenlegei és iskolai végzettsége alapján.
Vannak emellett olyan pénztártagok is, akik a magánkaszszákkal történtek után attól tartanak, előbb-utóbb az önkénteseket is államosítják. Jó néhány önkéntes kassza honlapján olvashatók ezzel kapcsolatos felvilágosító üzenetek a tagok számára, sőt a pénztárak levélben is többször felhívták már tagjaik figyelmét arra, hogy a náluk elhelyezett megtakarítások nincsenek veszélyben, nem kerülnek át a tb-rendszerbe. Ennek ellenére is csökkentheti a magánnyugdíjpénztárak ellen folytatott kormányzati kommunikáció az önkéntesek iránti bizalmat, hiszen a kétféle intézménytípus működésében, költségeiben sok a hasonlóság.

„A gondolkodó polgár viszont tudja, hogy mindez csak politikai marketing” – mondja Szenes, aki abban reménykedik, amikor a saját szemükkel látják majd a magán-nyugdíjpénztári tagok, mekkora reálhozamot produkáltak a pénztáraik, visszatér a bizalmuk az önkéntes intézmények iránt.

A reálhozamok kifizetése sok más tanulsággal is jár majd – mondja a szakember. Kiderül, hogy a választható portfóliós rendszer jó volt, és igényesebbé teszi az ügyfélkört a kasszák szolgáltatásaival kapcsolatban, arra készteti például az önkéntes intézményeket is, hogy vezessék be az egységalapú elszámolást, amellyel napi szinten nyomon követheti a pénztártag az egyenlegét. A fejlesztések persze pénzbe kerülnek, emiatt folytatódhat az önkéntes pénztári piac konszolidációja és tovább csökkenhet a kasszák száma.