Nyugdíj: az állami rendszerbe lépőknek sem árt spórolnia

A magán-nyugdíjpénztári rendszerben maradók az aktív korban felhalmozott megtakarítás örökíthetőségéért és a várhatóan nagyobb nyugdíjért cserébe elfogadták, hogy ha megváltozik a munkaképességük, akkor ellátás nélkül maradnak.

Az állami rendszerbe visszalépők pedig lemondtak több százezer forint megtakarításról abban a reményben, hogy az állam gondoskodik róluk, bármi is történjék velük. Mind a két réteg átél egyfajta anyagi bizonytalanságot, amin kiegészítő megtakarításokkal, jellemzően biztosításokkal tud segíteni.

„A nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntési helyzetben a társadalom jelentős rétegei szembesültek azzal, hogy aktív kori jövedelmük nincs arányban azzal az összeggel, amit akár az állami, vagy a magánnyugdíj pénztárból nyugdíjasként kapni fognak.” – hangsúlyozta Tordai Péter, a KBC Equitas vezérigazgatója. Hozzátette: „Akiknek lehetőségük van rá, azok várhatóan egyre többen növelik megtakarításaikat annak érdekében, hogy nyugdíjas éveikre megfelelő jövedelemszintet biztosítsanak a maguk és a családjuk számára.”

A nyugdíjpénztári statisztikákból kiderül, hogy a magánnyugdíjpénztárban maradók jellemzően középkorúak, az átlagnál magasabb bejelentett jövedelemmel rendelkeznek és valamivel magasabb közöttük a férfiak aránya, mint a nőké. Ez a réteg elsősorban azért döntött a maradás mellett, mert az állami nyugdíj jövőbeni mértékét bizonytalannak érzi.

„A magánnyugdíj pénztárban maradók számára lényeges a nyugdíj előtakarékossági szakaszban felhalmozott vagyon örökölhetősége, amiért cserébe feláldozták szolgálati éveik jelentős részét, így részben vagy egészében az állami nyugdíjukat és rokkantnyugdíj jogosultságukat. Ez utóbbi miatt számukra nagyon fontos, hogy megfelelő balesetbiztosítást kössenek, ami fedezetet teremt családjuk megélhetésére abban az esetben is, ha ők kiesnének a munkából.”- tette hozzá a KBC Equitas vezérigazgatója.

Látva a kormány szilárd elkötelezettségét a magánnyugdíj pénztári rendszer felszámolását illetően a többség azonban nem merte kockára tenni állami nyugdíját – gyakran még olyanok sem, akik átlag körüli, vagy a fölötti jövedelemmel rendelkeznek. Mivel az állami nyugdíjat választók számára elveszett a befizetések örökölhetőségének lehetősége, ezért fontos, hogy gondoskodjanak családjuk anyagi biztonságáról, és a váratlan helyzetek áthidalására elkezdjék az öngondoskodást.” – magyarázta Tordai Péter.

Az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára a rugalmasság és a biztonság a legfontosabb, ugyanis ezek a családok jellemzően nem, vagy alig rendelkeznek megtakarításokkal. A kiadásaik további racionalizása már akadályba ütközik, és ha van is rá lehetőség, csak igen szűk teret enged a megtakarításoknak. Számukra az olyan befektetések jelenthetnek megoldást, amelyek rövidlejáratúak, és könnyen hozzáférhetőek.

Az átlagos jövedelmű háztartások esetében már van lehetőség a megtakarítások megosztására, egy részt el lehet különíteni hosszabb távra. Ez már tartalmazhat különféle alapokat, részvényeket. „Az áltagos jövedelmű családok számára fontos, hogy a nyugdíj előtakarékossági számla és az önkéntes nyugdíjpénztárak nyújtotta adóvisszatérítés lehetőségét kihasználják.” – emelte ki Tordai Péter.

A magas jövedelmű háztartások többsége már rendelkezik megtakarítással. Számukra valódi lehetőség a portfolió jelentős diverzifikációja, azaz a nagy biztonságot nyújtó (például tőkegarantált) termékek mellett akár többféle komplex befektetés (részvénykosarak, származtatott termékek) is elhelyezhetők.

KBC Equitas - Világgazdaság Online-->