Néhány hét múlva 250 forintos frank? - Elképzelhető

A frank-forint árfolyamának alakulása nem csupán a frankhitellel rendelkezők szempontjából fontos, hiszen ezen réteg széles köre miatt az egész bankrendszerben koncentrálódó kockázatok, és azok nemzetgazdasági hatásai miatt gyakorlatilag senki nem függetlenítheti magát a hitelbedőléssel fenyegetettek sorsától. Legyen szó szomszédunkról, rokonunkról, vagy a költségvetési zsinóron keresztül bármely polgártársunkról.

Nem is kell tovább ragozni a kérdés fontosságát, inkább nézzünk bele a jövendő mondó gömbünkbe, hogy valami okosat kiolvassunk a jövőre vonatkozóan. A sajtóban mostanában gyakran elhangzik az a kérdés, hogy kerülhet-e 250 forintba a svájci frank a hazai devizapiacon. Természetesen az ilyen kérdésfelvetésre érdemes visszakérdezni, hiszen a 2009-es válság során a 300 forint fölé kúszó euróárfolyam idején egyes szakemberek rögtön 400, sőt 600 forintos eurót is vizionáltak, azóta belátható módon, alaptalanul.

A pánikkeltés elkerülése végett le kell szögezni, hogy a devizamozgások változó szélességű sávokban történnek, ezeket adott esetben átlépheti az árfolyam, de akkor is egy következő sávnál megtorpanás várható. Akármilyen széles sáv rövidtávon nem, de középtávon sem valószínű, hogy kialakul. Természetesen a 250 forintos jegyzéstől nem vagyunk messze, de a pánikkeltőktől továbbra se ijedjünk meg, még ha lesznek is hangok, amelyek az apokalipszis vizionálásában lesznek érdekeltek.

Nem csupán technikai értelemben érdemes megvizsgálni a frankot. Egyértelmű, hogy az alpesi deviza erősödésének oka a világgazdaságban előbukkanó akut problémákra vezethető vissza: a biztonságos befektetések hiányára, és a kockázat kezelési elvek lazulására a válságot követő káoszban. Ez a periódus kedvez azon eszközöknek, jellemzően devizáknak, amelyek adott esetben nem feltétlenül túl likvidek, mégis valamilyen makrogazdasági feltétel miatt biztonsági eszköznek tekinthetők, például, mert a kibocsátó ország esetében a legkisebb a kockázata annak, hogy eltűnjön a térképről.

A folyamat abban az esetben válik megfordíthatóvá, ha a világgazdaságban oldódnak azok a problémák, amelyek miatt ezekbe a devizákba nagy volumenű tőke áramlik. Vagy az adott országban olyan inflációs környezet alakul ki, hogy muszáj – az erős deviza ellenére is – megváltoztatni a kamatfeltételeket, amivel szétválik a rövidtávú ás a hosszútávú tőkemozgások feltétele: rövidtávú tőkebefektetések számára még jobban felértékelődik a deviza, hiszen nagyobb hozamot lehet benne realizálni.

Ha a két feltétel közül valamelyik fennáll, akkor tompulhat a devizára nehezedő nyomás, és elképzelhető a későbbiekben egy fordulat az árazásában. A svájci frank esetében is igaz a fent említett állítás: a világgazdaságban jelenleg két érzékelhető krízis mozgatja a szálakat: egyfelől az eurózóna adósságválsága, élén a görög csőd veszélyével, másfelől – és erről eddig meglepően kevés szó esett – az USA finanszírozása körül kialakulóban lévő krízis, amit csak súlyosbít, hogy ha lassan is, de befejeződik a jegybank által teremtett extra olcsó forrásszerzés kora.

Ezek a kockázatok rövidtávon biztosan nem enyhülnek: Görögország kimentéséről és az egész eurótérség számára felállítandó állandó válságmechanizmus körüli huzavonáról még fogunk hallani, és júliusig még nem lehetünk abban sem biztosak, hogy a görögök megkapják a következő hitelrészletet, ami elengedhetetlen feltétele lenne annak, hogy azonnali tartozásukat törleszteni tudják. Amerikában még csak most kezd hevülni az adósságplafon megemelése körüli vita, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy megfeneklik, mert a felek túl mélyre ásták az árkokat.

Ezek miatt a kockázatok miatt erősödhet tovább a biztonsági eszközök szerepe, ráadásul a frank esetében az sem elhanyagolható tényező, hogy a lakosság Európa szerte vett fel frankban jegyzett kölcsönt, márpedig a törlesztések természetes erősítéssel is rásegítenek a mostani rekord árfolyamra. Svájcban közben kezd érződni az inflációs nyomás, ami előbb utóbb itt is elkerülhetetlenné teszi a kamatemelést. Ez rövidtávon biztosan nem kedvez a devizahiteleseknek, hiszen a nagyobb kamatfelár miatt nőhet a frank relatív vonzereje, ami miatt tovább erősödhet a jegyzés.

Valóban, a 250 forintos svájci frank nem irreális, a nyár végére elérhetjük ezt a szintet, és a legszomorúbb, hogy ezt tőlünk teljesen független folyamatok idézik elő, mi legfeljebb csak szemlélhetjük, hogy még meddig tart a nyomás.

Az Equilor szerint ugyanakkor a 250 forintos frank nem lesz tartós. A turbulens július-augusztusi periódust követően a nyárra megnyugodhatnak a kedélyek. Gyakorlatilag mind az USA, mind a görög adósság körüli mizéria részben a politikai elit döntésképtelenségére vezethető vissza, és a vitában kellemetlen kiszólások ideig-óráig tudnak nyomás gyakorló hatással bírni a piaci szereplőkre.

Nyár végére el fog dőlni, hogy sem az USA, sem Görögország nem jut csődbe, és bár bonyolult, és hosszantartó tárgyalások kellenek majd a helyzet rendezéséhez, amit teljes mértékben nem is lehet hosszú távon stabilizálni, de a középtávú kockázatokat jó eséllyel sikerülhet ismét a jövőbe, vagyis a hosszú távra delegálni.

Ez a várható nyugalmi ciklus pedig visszaengedheti a frank jegyzését – valamennyi devizapárral szemben – az optimális értékekre. Ennek a turbulens ciklusnak a közepén nehéz pontosan megbecsülni, hol lehet ez a nyugalmi árfolyamszint, sajnos az látszik, hogy a sok devizahiteles számára megnyugvást jelentő 140-150 forint körüli sáv elérése már esélytelen. Az elemzőház arra számít, hogy békésebb időszakban 210 forint körül horgonyozhatunk le, talán már az ősszel.