Az arany töretlenül emelkedik - de mi a helyzet az ezüsttel?

Sorozatban új rekordok jellemezték az elmúlt hónapot az arany piacán. Az árfolyam az elmúlt hetet is új, eddig még soha nem látott csúccsal zárta Londonban, a fizikai arany árképzésének mértékadó helyszínén. Péntek délután egy uncia (31,1 gramm) színarany árát 1.628,50 dolláron (308.226 forint) rögzítették a londoni árfixingben résztvevő bankházak. Ezzel a sárga nemesfém árfolyama már 17 százalékot meghaladóan (forintban 7,61 százalék) emelkedett az év eleje óta.

Az emelkedés hátterében nem utolsó sorban az aranyat fizikailag is megvásároló befektetési alapok iránti megnövekedett érdeklődés áll. A tőzsdén kereskedett alapok immár 2.000 tonna nemesfémet raktároznak páncéltermeikben, ami az amerikai Lehman Brothers bankház 2008. szeptemberi összeomlása óta a készletek megduplázódását jelenti.

Ez kiegészülve a magánszemélyek világszerte ugrásszerűen megnövekedett egyéni vásárlásaival bőven elegendő az arany árának véget érni nem akaró szárnyalásához. A kimagasló befektetői kereslet mellett pozitív hírek érkeznek még az elektronikai ipar növekvő aranyfelhasználásáról, mint ahogy pozitív hír az árfolyam emelkedése szempontjából az is, hogy küszöbön áll a dél-afrikai aranybányák sztrájk miatti leállása, ami a kínálati oldal beszűkülését eredményezheti.

Aranyláz volt már sokszor a világtörténelemben, de volumenét tekintve a jelenlegi kereslet történelmileg egyedülálló. Soha annyi aranyat nem vásároltak még az emberek befektetési céllal, mint az utóbbi években. Rendkívülinek kiváltképp az számít, hogy az arany iránti csillapíthatatlan vágy egy időben mutatkozik a világgazdaság mindhárom meghatározó régiójában, az USA-ban, az Európai Unióban, és Ázsiában (Kína és India), de még az e tekintetben periférián elhelyezkedő feltörekvő országokban is. Az eredendő okok részben különbözőek, de a következményük ugyanaz: pánikszerű félelem a félretett vagyonok és a megszokott életszínvonal elvesztésétől.

Amerikában és Európában az államok kezelhetetlennek tűnő adósságai, és a szemlátomást finanszírozhatatlan szociális ellátórendszerek nyomasztják az embereket. A már önmagában is reménytelennek tűnő helyzeten csak ront a politikai döntéshozók önös viszálya, legyen szó Washingtonról vagy Brüsszelről, Athénról vagy Lisszabonról. És mintha nem lenne elég az adósságválság, bizonytalanságot szülnek a nyugtalanítóan rossz amerikai gazdasági adatok is.

Pénteken kiábrándító számok láttak napvilágot az USA gazdaságának második negyedéves alakulásáról, ráadásul a piaci csalódást súlyosbítandó visszamódosították még az első negyedéves GDP növekedést is 1,9 százalékról 0,4 százalékra, de rontották a tavalyi negyedik negyedévest is, mégpedig 3,1 százalékról 2,3 százalékra. A korábbi évek adatainak felülvizsgálatából kiderült továbbá, hogy 2007 és 2009 között a recesszió is mélyebb volt az eddig ismertnél, 4,1 százalék helyett összességében 5,1 százalékos volt a visszaesés.

Mindez az USA gazdaságstatisztikai elemzéseinek szavahihetőségét is megkérdőjelezi egyben, ami már csak hab a tortán. Az USA 9,2 százalékos munkanélküliségi rátájának csökkentéséhez amúgy a gazdaság legalább 2,5 százalékos bővülésére lenne szükség.

Nem kevésbé fűti az arany árát a kínai infláció rémképe, még ha ez a téma jelenleg némileg a háttérbe is szorul. A mosoly országában 6,4%-ra nőtt a drágulás júniusban mért rátája, és a jegybanki ellenintézkedések dacára folyamatosan növekszik tovább. A termelői árindex a múlt hónapban 7,1 százalék volt éves viszonylatban, ami a fogyasztó árindex további emelkedését sejteti. Politikailag különösen kényes probléma az élelmiszerek 14,4 százalékos júniusi drágulása. Kína központi bankja eközben nehéz helyzetben van, hiszen egyfelől restriktív kamatpolitikával kéne küzdenie az infláció ellen, másfelől viszont a kamatemelés féket húzhat be a gazdaság növekedésében, amely az első negyedévhez képest már amúgy is enyhe csökkenésben van.

Az arany kurzusa változatlanul egy széles közép- és hosszútávú trendcsatornán belül helyezkedik el. Bár egy technikailag túlvett állapot van kialakulóban, a meglóduló jegyzések dinamikájából egy legkésőbb augusztus közepéig elérendő 1.640 dollár környéki árfolyamcél vezethető le. Az 1.640 dolláros árfolyamszint spekulatív beállítottságú befektetők számára is izgalmas lehet, mivel jelenleg ezen a szinten fut a 2009 végétől kiépült trendfolyosó felső határa. Ennek áttörése rövidtávon kétségtelenül további spekulációs tőkét vonzana a piacra, amely a New York-i határidős tőzsdén az elmúlt két hétben már enélkül is 6,5 millió unciával növelte pozícióit.

Bár az ezüst árfolyama az elmúlt hónapokban időnként öntörvényű utakat járt be, a júliusban parádés sprintet bemutató aranytól nem tudott elvonatkoztatni, és az emelkedés tekintetében hűségesen felsorakozott a nagy testvér mellé. A szürkésfehér nemesfém kurzusa a július eleji 33,85 dollárról (6.165 forint) a hónap utolsó kereskedési napján 39,63 dollárig (7.501 forint) emelkedett Londonban úgy, hogy az utóbbi két hétben többször 40 dollár fölé is benéztek a jegyzések.

Az ezüst mostani árszintje jócskán elmarad még a londoni árfixingben április végén elért 48,70 dollártól (8.654 forint), ami azonban vitathatatlanul egy spekulációs buborék volt. A jelenlegi emelkedés eddig sokkal rendezettebb körülmények között zajlott, ezért párhuzamot vonni az április végi eseményekkel egyelőre nem indokolt.

Óvatosnak lenni mindazonáltal nem árt, hiszen a sántító világgazdaság tükrében az ezüst árfolyamában messze domináns fundamentum, az ipari felhasználás felől árfolyamserkentő impulzusok most nem érkeznek. Minden más árfolyambefolyásoló tényező, legyen szó tőzsdén kereskedett alapok ezüstvásárlásairól vagy határidős kontraktusokról, végeredményükben spekulációk.