10 ezer dollár is lehetne az arany ára

Mint minden termék esetén, úgy az aranynál is a kereslet és kínálat viszonya határozza meg az árakat. Miközben a kínálat évről évre jellemzően stabil, főként a keresletbeni kilengések számlájára írható az aranyárfolyam ingadozása. Mivel azonban az arany nem fizet kamatot a befektetőknek, a keresletet a legkevésbé sem az arany diszkontált értéke határozza meg. Amennyiben az amerikai jegybank által a gazdaságba juttatott dollármennyiség 100 százalékos aranyfedezete mellett az USA visszatérne az aranystandard rendszeréhez, úgy az arany „fair” ára a mostani 1 620 dollárról 10 ezer dollár fölé kéne, hogy emelkedjen.

A kereslet számára ezzel szemben döntő fontosságú az aranynak az a nyilvánvaló tulajdonsága, hogy a befektetők az aranyban látják azt az eszközkategóriát, amely a nagy bizonytalanságok és a globális rendszerkockázatok idején vagyonuk bebiztosítására képes.
Az aranybefektetések mellett szóló legklasszikusabb érv az infláció. Az értékálló javakba való menekülés egykori mintapéldája a 70-es években lezajlott stagflációs időszak volt. Amíg az USA jegybanki szerepét betöltő Fed a közeledő recesszió ellenszereként pénzt pumpál a gazdaságba, addig a bővülő likviditás a 70-es évekhez hasonlóan most is az aranynak fog kedvezni.

Az USA azonban mindössze egy szempont a keresletet befolyásoló tényezők közül. Ma már Indiából és Kínából érkezik a világ aranykeresletének a fele, ezért az ottani inflációs folyamatok is kulcsfontosságúak. Az indiai és a kínai jegybank folyamatos kamatemeléssel igyekeznek a drágulást fékezni, ami előbb vagy utóbb vélhetően a ráta mérséklődését fogja eredményezni az inflációs ciklusban. Ez kétségtelenül az arany iránti vásárlási kedv csökkenéséhez vezethet a feltörekvő országokban.

A bővülő likviditás és az infláció várható alakulása mellett az európai fizetőeszköz infarktus közeli állapota volt a legfontosabb katalizátor az arany árfolyamának emelkedése mögött az utóbbi másfél évben. Tekintettel Olaszország és Spanyolország gazdasági jelentőségére valamint az ott felhalmozott államadósságok méretére az arany árát mostanában leginkább ennek a két nehézsúlyú euró-tagországnak a CDS felára mozgathatja. Ha lehet hinni az olasz és spanyol államadósság CDS árazása által kifejezett nemfizetési valószínűségnek, akkor annak mértéke már drámaian aggasztó szintre emelkedett.

A beláthatóan továbbra is expanzív pénzügypolitika az Egyesült Államokban, valamint az európai adósság- és bankválság töretlenül az arany mellett szólnak. Ezért az aranyárfolyam csökkenése csak időleges lehet, mivel a befektetők újra meg újra venni fogják a nemesfémet a változatlanul fennálló rendszerkockázatokkal szembeni biztonságkeresés miatt. Emiatt az aranynak egy kellőképpen szélesen terített befektetési portfólióban a jövőben is kiemelt szerep jut.