Fordulat: Nyugdíj járna a pénztártagoknak, túlélhetnek a pénztárak

Visszakapják az állami nyugdíjat a magán-nyugdíjpénztári tagok, és a kasszák is megkapják elvben a lehetőséget a fennmaradásra azzal a törvénymódosító indítvánnyal, amelyet szerdán nyújtott be az Országgyűlésnek Papcsák Ferenc fideszes országgyűlési képviselő. A hatályos társadalombiztosításról szóló törvény alapján a magán-nyugdíjpénztári tagságukat megtartók ez év decemberétől nem szerezhetnek további szolgálati időt, hiába fizet utánuk a munkáltatójuk az állami nyugdíjkasszába, sőt, a jövőben a munkavállalói járulékuk is az állami tb-alapba kerül, vagyis pontosan ugyanannyit fizetnek majd az állami nyugdíjkaszszába, mint a tb-be visszalépettek.

Ezek után égbe kiáltó igazságtalanság lenne megvonni a magán-nyugdíjpénztári tagoktól az állami nyugdíjat, a beadott törvénymódosítás épp ezért törli a tb-törvény talán legtöbbet vitatott, „kiszerződésről” szóló paszszusait. Időközben egyébként az ügyben tanúsított hezitálása miatt sokat támadott Alkotmánybíróság is lépett, és úgy döntött, a két ünnep között ismét megvizsgálja ezt a paragrafust.
A kasszatagoknak emellett lehetőségük lesz arra is, hogy viszszaléphessenek az állami nyugdíjrendszerbe, ezzel kapcsolatban azonban van némi káosz.

A Papcsák-féle módosító szerint ezt a jövőben bármikor megtehetik, és 60 napjuk lesz arra, hogy nyilatkozzanak a számlájukon öszszegyűlt tagdíj-kiegészítés sorsáról. Ezt kérhetik készpénzben, utaltathatják önkéntes nyugdíjpénztári számlára, vagy pedig az állami nyugdíjrendszerben létrejövő egyéni számlájukra is, reálhozamot viszont az idei visszalépőkkel szemben nem kapnának. Az év elejihez hasonló megoldást vázol fel ezzel szemben az alkotmányügyi bizottság javaslata, amely szerint március végéig nyilatkozhatnának a tagok a visszalépésről, amelynek dátuma május 31. lenne, és a visszalépőknek reálhozam is járna.

Felvetődött, hogy a visszalépés elkerülhetetlenné válik, ha a bevétel nélkül maradt pénztárak nem tudnak talpon maradni, a törvénymódosító javaslat azonban ad egy elvi esélyt a kasszáknak a túlélésre. A dokumentum szerint ugyanis az intézmények meghatározhatnak egy minimális tagdíjat, amelyet maradó tagjaiknak fizetniük kell majd, ebből fedezhetik a működésüket és a szolgáltatásaikat. Kérdés viszont, mekkora lesz ennek a tagdíjnak az összege. A jelenlegi jogszabályok szerint a kasszák a befizetések mindössze 0,9 százalékát vonhatják el a működésükre, miközben viszonylag magas költségeik vannak, így ha a működési alapra elvonható öszszeget nem bővítik, akkor az a minimális tagdíj, amely a kaszszák fennmaradását biztosíthatja, pénztártagonként és havonta akár több tízezer forint is lehet, ennyit viszont nem biztos, hogy minden maradó tag ki tud majd fizetni.

Az sem világos még, ezt a pénzt a tagok a már leadózott fizetésükből tehetik-e be a kaszszákba, vagy kaphatnak-e majd valamiféle adókedvezményt a befizetésekre. Ha nem, akkor a magánkasszák versenyhátrányba kerülhetnek az önkéntesekkel szemben, amelyeknél visszaigényelhető az adott évi befizetések 20 százalékának megfelelő személyi jövedelemadó, ráadásul a megtakarításhoz már a nyugdíjba vonulás előtt is hozzáférhet a tag, ha lejárt a minimum 10 éves várakozási idő. A magánkasszáknak ekkor az egyetlen előnyük a tagok számára a nagyon olcsó működés lehet: tagjaik hozzájuthatnak egy kedvező díjazású, rendszeres megtakarításokat gyűjtő befektetési alaphoz.