300 közelében a forint, és még nagyobb bajba kerülhetünk

Az euró/forint árfolyam közel került a 300-as kurzushoz az elmúlt napokban, miután a piaci szereplők levették azt a szemüvegüket, amivel rózsaszínben látták a világot ebben az évben. A hazai deviza eséséhez hozzájárult, hogy nem haladnak az IMF-tárgyalások, noha már tavaly év végén arról beszéltek a kormányzati tisztségviselők, hogy védőhálót kérünk a Valutaalaptól. Öt hónap telt el azóta, egyelőre azonban nem kaptuk meg a védőhálót, így a zuhanástól jelenleg szinte semmi sem óv meg bennünket.

Még el sem kezdődtek a tárgyalások

A magyar kormány számos intézkedésével nem értettek egyet az EU-s tisztségviselők, de azon felül, hogy figyelmeztették hazánkat, túl sokat nem tudtak tenni. A legerőteljesebb figyelmeztetés José Manuel Barroso, a Bizottság elnökének levele volt, amelyben még tavaly kérte a kormányt, hogy ne fogadják el a jegybanktörvényt. Az EU ugyanis aggódott a központi bank függetlensége miatt.

Noha a kormányzat részben elfogadta az EU kritikáit (mégsem vonják össze az MNB-t a PSZÁF-fal), számos kérdésben nem engedtek (jegybank elnökének fizetése, új alelnök kinevezése). A jegybanktörvényen túl az EU kifogásokat emelte az ombudsman kérdésében, valamint a bírák nyugdíjazásának ügyében is.

A Bizottság megkapta a vitás kérdésekre adott magyar válaszokat, azonban éppen most fordítják le a szöveget, valamint elemzik azt. Ez akár még hetekig is eltarthat, addig pedig a magyar kormány nemigen tud mást tenni, minthogy vár, és időnként megismétlik a tisztségviselők, hogy meg akarunk állapodni az IMF-fel és az EU-val.

Nem segít a kommunikáció

Januárban segített (amikor a forint történelmi mélypontra süllyedt 320 felett), hogy a kormány erős elköteleződést mutatott az IMF-megállapodás irányába, és retorikai fordulatról beszéltek a piaci szereplők, most viszont már nem segít, hogy újra és újra megismétlik a politikusok: Magyarország meg fog állapodni a Valutaalappal.

Az sem segített, hogy Orbán Viktor pénteken egy mondatban említette a zsarolás szót az EU-val és az IMF-fel. A miniszterelnök szerint ugyanis zsarolás lenne, ha politikai feltételeket támasztana az EU az IMF-tárgyalások megkezdéséhez. Ez pedig nem tekinthető pozitív üzenetnek a piacok felé, főleg nem akkor, amikor egyre több elemző beszél arról, hogy esetleg nem is születne megállapodás Magyarország és a hitelezők között.

Annak sem lehet túlzottan örülni, hogy kedden Kósa Lajos azt mondta, az IMF kizárólag politikai zsarolásszerű manőverekre képes Magyarországgal szemben, az EU-nak pedig képtelen felvetései vannak.

Megszólalt Fellegi Tamás, IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter is, aki hangsúlyozta, hogy kiemelten fontos a tárgyalások mielőbbi megkezdése. Ugyanakkor hozzátette azt is, a kabinet nem ért egyet azzal, hogy tárgyalások előfeltételei listáján olyan kérdések, szempontok szerepeljenek, amelyeknek semmi közük nincs a gazdaságpolitikához és a gazdasági kormányzáshoz.

Összességében úgy tűnik, az elmúlt napokban a kommunikáció már nem olyan "puha", mint korábban, amely feltűnhetett a nemzetközi elemzőknek is. Ez a kommunikáció pedig nem segít elhitetni a piaci szereplőkkel, hogy gyorsan meg szeretnénk állapodni a hitelkeretről.

Most nem tehetünk sokat

A kormány jelenleg nem tud érdemben előrelépni az IMF-megállapodás irányába, hiszen éppen Brüsszel elemzi a választ. Ahhoz pedig, hogy zöld utat kapjunk a tárgyalások megkezdéséhez, teljesíteni kell az előfeltételeket. Ebben a helyzetben – és a törékeny nemzetközi környezetben – a kormány mozgástere tehát igen korlátozott.

A napokban megjelenő konvergenciaprogram talán némi megnyugvást hozhat, ha a piaci szereplőknek is tetszik majd a csomag. Erre azonban csak abban az esetben lehet számítani, ha a program nem tartalmaz újabb unortodox elemeket. Ugyanakkor a gazdaságpolitikai lépések hitelességét az szerezné vissza, ha az IMF is rábólintana az intézkedésekre.

Zuhanhatunk, védőháló nélkül

Ha a piaci szereplők továbbra is aggódnak majd az euróövezet adósságválsága miatt, és egyre feljebb tornásszák a spanyol és olasz kötvényhozamokat, akkor a növekvő kockázatkerülés közepette a forinteszközök zuhanásnak indulhatnak.

Ha néhány hetes időtávra tekintünk, akkor a kormányzatnak nincs túl sok eszköze arra, hogy megóvja a forintot a nemzetközi viharok hullámaitól, a kockázati étvágy esetleges hanyatlásától. Leginkább abban bízhatunk, hogy az EU hamar választ ad, és a kormány kompromisszumkésznek mutatkozik az esetleges további aggodalmak kapcsán.

Persze, az IMF-hitel sem védene még a forintot (és a magyar kötvényeket) az eséstől a jövőben, azonban egyrészt maga a megállapodás megkötése erősödést válthatna ki, másrészt csökkenne a forint volatilitása. Jelenleg ugyanis a forint reagál a legérzékenyebben a régiós devizák közül a globális piacok rengéshullámaira. A megegyezésig  azonban meredeken zuhanhatunk egy negatívabb környezetben, és végső esetben a monetáris politikai döntéshozók védhetik meg a forintot.

Középtávon pedig, ha megköttetik a megállapodás, akkor megfoghat minket a védőháló. Bár az eurózóna adósságválsága tartogathat még meglepetéseket. Megállapodás hiányában egy kockázatkerülő üzemmódban viszont új mélypontokkal ismerhet meg a forint.