Budapest nem követheti Prágát

A cseh állampapírhozamok történelmi mélypont közelébe süllyedtek csütörtökön, miután Vladimir Tomsik kormányzóhelyettes bejelentette: a jegybank minden eszköz bevetésére készen áll, hogy elérje az inflációs célt.

Az elemzők szerint szeptemberben az alapkamat 0,25 százalékra csökkenhet, mivel azonban a kamatcsökkentés a reálgazdaságra nem képes erőteljes hatást gyakorolni, egyre többen számítanak nemkonvencionális monetáris politikai eszközök – például állampapír-vásárlás – alkalmazására is.

A gyengülő gazdasági kilátások miatt a cseh jegybank június 28-án csökkentette 0,5 százalékra, történelmi mélypontra az alapkamatot. A jegybanki elemzők, akik korábban stagnálására számítottak, legfrissebb prognózisukban már 0,9 százalékos GDP-csökkenést valószínűsítenek 2012-ben, a jövő évi várakozást pedig 1,9 százalékról 0,8 százalékra csökkentették. A monetáris politika szempontjából releváns, az indirekt adóemelés hatásától megtisztított infláció Tomsik szerint 2012 végére vagy 2013 elejére ereszkedik a 2 százalékos célszint alá.

Míg Magyarországon magas, Csehországban történelmi mélyponton van az alapkamat, és jelentősen különbözik a két ország kockázati megítélése is, ezért a Magyar Nemzeti Bank mozgástere is más, mint a cseh jegybanké – magyarázza Gabler Gergely, az Equilor senior elemzője. Az MNB számára a „konvencionális” eszköz – az alapkamat csökkentése – lehet a kézenfekvő megoldás, de ahhoz az inflációnak csökkennie, az ország kockázati megítélésének pedig javulnia kellene. Az IMF-fel való megállapodás mindkét tekintetben pozitívan hatna: a kockázatot számszerűsítő CDS csökkenne, a forint pedig jelentősen erősödhetne – akár tartósan a jelenleg erős támaszt jelentő 278-as szint alá –, ami lefelé szoríthatná az inflációt. Az IMF-megállapodás nélkül ugyanakkor a nemkonvencionális lépések is komoly kockázatot jelentenének, beláthatatlan következményekkel járna például, ha az MNB a másodlagos piacon közvetlen állampapír-vásárlásba kezdene.

A hitelezés jegybanki eszközökkel való élénkítésére Gabler Gergely a jelenlegi MNB-vezetés alatt nem számít. A hitelszűke enyhítéséhez ráadásul nem az olcsó forrás hiányzik leginkább. A bankok a rossz tapasztalatok miatt nem hiteleznek, de a kereslet sem erős: a lakásvásárlások száma visszaesett, a vállalati beruházások volumene pedig már évek óta folyamatosan csökken.
Hasonlóan vélekednek az MNB elemzői is, akik egy júniusban megjelent tanulmányban leszögezik: a hitelezési hajlandóság növelésére a jegybanknak nincsenek eszközei. A nemkonvencionális eszközök alkalmazásában – a magyar államadósság fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak, a magas szuverén kockázati felár és a gazdaságpolitika alacsonyabb hitelessége miatt – indokolt az óvatosság. A jelentősebb jegybanki kockázatvállalással járó eszközök és a jegybanki állampapír-vásárlás a befektetői bizalom további romlását és végső soron tőkemenekítést vonhatja maga után – figyelmeztetnek a szakemberek.

Nemkonvencionális eszközök
A kifejezetten a magánszektor hitelezési feltételeinek javítását célzó eszközökre általában credit easing („lazítás”) néven hivatkoznak, a legszűkebb értelmezés szerint ez vállalati értékpapírok, jelzáloglevelek vásárlását, közvetlen hitelnyújtást jelenti, a tágabb értelemben azonban ide tartozhatnak a bankszektornak nyújtott likviditásfokozó eszközök is. A legtágabb, a Fed által alkalmazott definícióban az állampapír-vásárlást is credit easing eszköznek tekintik. A hosszabb lejáratú államkötvények vásárlására alkalmanként a quantitative easing (mennyiségi lazítás) fordulatot is használják.