Játék pénz lett a venezuelai valuta

Megállíthatatlanul zuhan a venezuelai deviza árfolyama: több mint 630 bolívart kérnek már a feketepiacon egyetlen amerikai dollárért.

Bő egy hete még 500 bolívar, egy éve pedig 73 volt a kurzus a DolarToday ellenzéki weboldal szerint. A legnagyobb címletű venezuelai bankjegy, a százas mindössze 16 centet ér, a minimálbér pedig a májusban elfogadott 30 százalékos emelés után is csupán 12 dollárt. Eközben a hivatalos kereskedésben pont századannyi, 6,3 bolívar egy dollár – más kérdés, hogy a hivatalos kereskedésben képtelenség valutához jutni.

Az amúgy is igen gyenge lábakon álló venezuelai gazdaságot az olaj árának tavaly nyáron kezdődött zuhanása ütötte ki. A dél-amerikai ország a világ legnagyobb kőolajtartalékát birtokolja, és exportjának 95 százalékát is a nyersanyag teszi ki. Az IMF szakértőinek tavasszal közölt értékelése rámutat: minden tízdolláros olajárcsökkenés 3,5 százalékkal rontja Venezuela kereskedelmi mérlegét.

A bevételcsökkenés súlyos devizahiányhoz vezetett. A kényszeres pénzkiáramlás miatt tavaly 72 százalékos inflációt regisztráltak, ami a legnagyobb arányú volt világszerte, erre az évre pedig három számjegyű pénzromlást valószínűsítenek. (A caracasi vezetés tavaly ősz óta nem közli az infláció hivatalos adatait.)

Mindez annak ellenére rendkívül súlyosan érinti a 30 milliós ország lakóit, hogy az államilag támogatott közszolgáltatások árát mesterségesen alacsonyan tartja a Nicolás Maduro elnök vezette kormány, a benzin pedig a világon a legolcsóbb. Ezenkívül az egyre szigorodó importkorlátozások miatt napról napra növekvő árakkal, a boltokban pedig üres polcokkal szembesülhetnek – a múlt héten már a sör is hiánycikké vált, miután a legnagyobb gyártó dolgozói sztrájkba léptek.

A kormány pedig tehetetlen, vagy látszólag nem is tesz semmit a válsághelyzet enyhítésére. Leszámítva persze azt, hogy a Nemzetközi Valutaalapnál meglévő, kvótája szerinti tartalékból időről időre kivesz valamennyit. Néhány napja például 1,5 milliárd dollárt, mindössze 1,28 milliárdra apasztva a tartalékot. Ez azonban édeskevés ahhoz képest, hogy az országnak idén 10 milliárd dollárnyi lejáró államkötvényt kellene visszafizetnie, a devizatartalék pedig júliusra 16 milliárd dollárra esett vissza, ami a legalacsonyabb szint 2003 óta.

A caracasi vezetés számára az is óriási pofon, hogy az Egyesült Államok feloldotta a Kuba ellen több mint ötven éve életben tartott embargót. Ezzel ugyanis egyik legfontosabb szövetségesét veszítheti el – Havanna jóval többet nyerhet az amerikaiakkal való együttműködéssel, mint amit a Washington-ellenes venezuelai vezetéstől a piaci ár alatt biztosított kőolaj jelent a számára. Nicolás Maduro ugyan egy héttel ezelőtt a Caracas és Washington közötti viszony enyhüléséről beszélt, ám egyelőre távolinak tűnik az a közgazdászok által javasolt megoldás is, hogy a bolívar árfolyamát kössék a dolláréhoz, netán cseréljék is le az elértéktelenedett devizát az amerikaira. A The Wall Street Journal az elemzésében a kettős devizarendszer lehetőségét is felveti – a kilencvenes évek Jugoszláviájához hasonlóan az alapvető termékek kereskedelme bolívarban zajlik, a nagyobb értékű kereskedés azonban a stabil külföldi valutában –, ezt azonban aligha fogja meglépni Caracas. Más kérdés, hogy a venezuelaiak már ebben élnek, és ez a trend vélhetően tovább erősödik.

Súlyos recesszió

Az idén 7 százalékos visszaesést vár Venezuelában a Nemzetközi Valutaalap. Ilyen mértékű recessziót jósol a Standard & Poor’s, amely februárban minősítette le CCC-szintre a dél-amerikai ország szuverén adósságának besorolását. Az államcsőd jelentős kockázatát jelző szintnél rosszabb minősítéssel jelenleg csak a hivatalosan is fizetésképtelen Görögország és Puerto Rico rendelkezik az S&P-nél. A hitelminősítő akkor felhívta arra is a figyelmet, hogy a venezuelai állampapírok 20–53 százalékos hozama mellett félő, hogy Caracas nem lesz képes teljesíteni adósságait.