Olaszországban az ügyfeleknek is be kell szállniuk a bankmentésbe

Jövő januártól Olaszországban is életbe lép az az uniós szabályozás, amelynek értelmében a bajba került bankok megmentésében már a nagy folyószámlák tulajdonosainak is részt kell venniük. Az erről szóló rendeletet múlt pénteken fogadta el Matteo Renzi kormánya, némi késéssel ahhoz képest, hogy az Európai Bizottság május végén két hónapot adott erre. A testület akkor 11 országot szólított fel a 2014 tavaszán elfogadott és eredetileg 2015. januárban életbe lépő bankmentő direktíva (BRRD) végrehajtására – köztük volt Olaszország mellett Franciaország és Hollandia is –, kilátásba helyezve, hogy különben az Európai Bíróság elé viszik őket.

A direktíva célja az, hogy a csődveszélybe kerülő bankok megmentését minél kevésbé az adófizetők összességére terheljék rá, amint az a 2008-as válság során számos európai országban történt. A belső mentőakcóban (bail in) részt kell venniük azoknak az ügyfeleknek is, akiknek 100 ezer eurónál több van a folyószámláján az adott bankban, vagy ennél nagyobb összegű betétjük van.

A gyakorlatban ez azt jelenti majd, hogy ha egy olasz bank tőkehelyzete a felügyeleti szerepet is betöltő jegybank szerint nem felel meg az előírásoknak, akkor első körben a részvények értékét szállíttathatja le, utána következnek a részvényre átváltható és más alárendelt kötvények, majd a szenior kötvények. Ezt követően vonhatják be a 100 ezer euró fölötti összegeket az érintett betétesektől, illetve számlatulajdonosoktól. Ha mindez nem elég, akkor a bankok azok a garancialapokhoz fordulhatnak, amelyeket minden uniós országban maguk a bankok finanszíroznak – ezeket még most hozzák létre. (Az Il Sole 24 Ore gazdasági napilap szerint 2016-tól 2024-ig az olasz pénzintézeteknek összesen évi mintegy egymilliárd eurót kell majd befizetniük.) Az eurózóna országaiban felálló garanciaalapokat a 2014-es tervek szerint jövőre kellene össszevonni egy közös kalapba.