A népi bölcsesség nem sok jóval kecsegtet

A fent említett mondás alapja egy ún. naptárhatás, ilyenből meglehetősen sokat azonosítottak már a tőkepiaci szakemberek, a januárhatás pedig ezek között is az egyik leginkább megalapozott, legerőteljesebb. A januárhatás röviden azt jelenti, hogy a tőzsdék teljesítménye az év első hónapjában szezonálisan erős szokott lenni, ráadásul szorosan összefügg az év további részének teljesítményével.

A naptárhatást részben az magyarázhatja, hogy egyes részvények decemberben túladottá válhatnak, egyfelől a portfóliókezelők év végi átrendezései, másfelől adózási megfontolások következtében. Az adóoptimalizálás érdekében ilyenkor a nyereséges pozíciókon keletkezett adókötelezettséget veszteséges pozíciókkal igyekeznek mérsékelni, vagyis eladnak olyan részvényeket, amelyeknek az árfolyama esett a vásárlás óta.  A portfóliók átrendezése pedig legtöbbször annyit tesz, hogy eladják a gyengén teljesítő részvényeket, és veszik az ígéretesebb, jobb teljesítményt nyújtó papírokat, hogy a kötelezően elkészítendő portfóliókimutatások során attraktívabb legyen a kép.

A múltbeli tapasztalatok erősen alátámasztják a januárhatás relevanciáját, a Stock Trader’s Almanac vizsgálatai szerint 1930 óta az amerikai S&P 500 tőzsdeindex azokban az években szignifikánsan jobban teljesített, amikor a január emelkedést hozott a tőzsdén. A januári csökkenéskor pedig látványos alulteljesítés következett az év hátralévő részében. Mindezek alapján a kilátások nem túl biztatóak, érdemes hangsúlyozni, hogy a múlt nem jelent garanciát a jövőre nézve. Elég csak a 2003-as, a 2009-es és a 2014-es évet megnézni, ezeknél egyaránt elmondható, hogy a meglehetősen gyászos januári teljesítmény ellenére az évet sikerült jelentős emelkedéssel zárni.