Irreális a reálhozamigény az életbiztosításoknál

Sok megtakarítási célú életbiztosításnál esély sincs arra, hogy gyarapítsa a vagyonát az ügyfél a magas költségek miatt. Még mindig akad tízéves futamidőre számítva két számjegyű teljes költségmutató (TKM), ami azt jelenti, hogy a költségek miatt évente legalább 10 százalékkal csökken a befektetéseken elérhető, elméletileg költségmentes hozam. A csúcsot a Metlife egyik konstrukciója tartja, ahol akár 11,82 százalékig kúszhat a mutató. Ahhoz hogy ebben a konstrukcióban gyarapodjon a pénz, netán az infláció mellett megőrizze az értékét, tartósan 15 százalék körüli éves hozamot kellene elérni. Erre azonban kicsi az esély.

A biztosítói eszközalapok teljesítményét nem összesítik, csak a normál befektetési alapokét, de ez is nyújt némi támpontot, hiszen a befektetési egységhez kötött (unit linked) alapok csaknem felét ugyanazok a cégek kezelik, mint a befektetési alapokat. A hazai befektetési alapok között pedig egyetlen olyan sincs, amelyik az elmúlt tíz évben 10 százalék fölötti átlagos hozamot ért volna el, így a biztosítók eszközalapjai közül sem valószínű, hogy sokan megugrották volna ezt a szintet.

Az idén már hatéves a TKM, a mutatót eredetileg azért vezették be, hogy összehasonlíthatóvá tegyék az életbiztosításokat, és élénkítsék a versenyt a piacon. A biztosítások azonban drágák maradtak. A Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) adatai szerint jelenleg 170-féle normál befektetési egységhez kötött életbiztosítás van a hazai piacon, ezek közül 65-nél szerepel a figyelmeztetés: a TKM-je valamelyik, esetleg az összes futamidőre számolva meghaladja a TKM-szabályzatban javasolt limiteket, ezek többsége folyamatos díjas. A TKM-szabályzatban lévő értékek egyébként nem alacsonyak. Tízéves biztosításnál az alsó limit 4,75, a felső, amit már indokolni kell 6,75 százalékos, ezek fél százalékponttal magasabbak, mint amennyit a nyugdíjbiztosításoknál engedélyeznek.

A TKM-szabályzatban lévő limiteket persze nem kötelező betartani. A szabályzat szerint ugyanis nem biztos, hogy mindig az ügyfelek érdekét sérti a magas költségszint, hiszen azt akár egy különlegesebb eszközalap magas kezelési költsége vagy egy nagyobb kockázati fedezet is indokolhatja. A nyugdíjbiztosításoknál viszont a jegybank nem fogadott el ilyen kifogásokat, és ajánlásával 2014 közepétől szigorú limitek közé szorította a TKM-eket, amit a biztosítók be is tartottak, emiatt számos drága terméket ki is vezettek a nyugdíj-biztosítási piacról.

Ahhoz, hogy egy normál életbiztosításnál akár az alsó limitet is kitermelje egy vagyonkezelő némi reálhozam mellett, legalább 6-8 százalékos éves hozamot kellene elérni, ami a hazai befektetési alapkezelőknek az elmúlt tíz évben csupán 15 alapnál sikerült. Az utóbbi években pedig még nehezebb lehet tartósan magas hozamot elérni, miután a kockázatmentes kamatszint egy százalék körüli szintre süllyedt, ráadásul az ügyfelek is gyakran alacsony kockázatú alapokat választanak. A biztosítók honlapja szerint tavaly főleg a hazai részvény- és kötvénypiacon befektető alapok értek el számottevő hozamot, sok ázsiai és feltörekvő piaci eszközalap árfolyama viszont nagyot esett. A biztosítók egyre népszerűbb árfolyamvédő megoldásai persze segíthetnek a veszteség mérséklésében, az viszont, hogy alacsony kockázatú papírokba került át a pénz, a maximálisan elérhető hozamot korlátozza.