Vezérváltás jön az AIG-nél

Hancock azzal indokolta távozását, hogy nem érezte maga mögött a részvényesek őszinte és feltétlen támogatását, s maradásával kárt okozna a befektetőknek és a cég dolgozóinak.

Így látta ezt Carl Icahn és John Paulson, a két aktivista nagybefektető, akik pár éve bevásárolták magukat a világ egyik legnagyobb biztosítótársaságába, majd módszeresen megpróbálták ráerőltetni akaratukat a menedzsmentre. Ez konfliktusokat eredményezett, így nem is csoda, hogy a piac Hancock félreállását 1,7 százalékos árfolyam-emelkedéssel honorálta.

Icahn Twitter-üzenetben örvendezett Hancock távozása hallatán, a vezér azonban addig még marad, amíg meg nem találják utódját, aki új, növekedési és értékteremtő pályára állítja a pénzügyi világválság egyik legnagyobb áldozatát, amelyet 182 milliárd dolláros kormányzati tőkeinjekcióval mentettek meg az összeomlástól.

A cég, amely 2005 óta a hatodik vezérigazgatóját fogyasztja, a válság után radikális karcsúsításokba kezdett, gyakorlatilag lebontotta a Maurice „Hank” Greenberg irányítása alatt sorozatos akvizíciókkal globális monstrummá hízott AIG-t. Az már Hancocknak köszönhető, hogy az AIG az utolsó centig visszafizette az állami támogatást.

Az AIG-be betársuló, majd az igazgatóságba bekerülő Icahn–Paulson páros a cég további karcsúsí­tását és feldarabolását szorgalmazta a részvényesi érték növelésére és a könnyebb menedzselhetőségre hivatkozva. Ez a feladat már Hancock utódjára vár.