A nagyobb mértékű háztartási adósságok ugyanis kezdetben fellendítik a fogyasztást, a „nagyobb, hitelre vásárolt új házak és autók” hirtelen lendületet adnak a gazdaságnak, ezért „az autógyártók és építkezési vállalatok új alkalmazottakat vesznek fel”. Később azonban ugyanezek a háztartások az adósság rendezésének érdekében kénytelenek visszafogni a kiadásaikat, ami visszaveti a gazdaságot.
Az IMF szerint amennyiben a háztartási adósságállomány GDP-hez viszonyított aránya 5 százalékponttal nő egy hároméves periódus alatt, az 1,25 százalékpontos visszaesést vetít előre a következő három évre az inflációval korrigált GDP-növekedésben.
Az IMF figyelmeztetése különösen aktuális, több ország, köztük Ausztrália és Kanada központi bankjai és pénzügyi szabályozói is azt latolgatják, miként gyorsíthatnák a gazdasági növekedést a már most is túl nagy háztartási adósságállomány további bővítése nélkül.
A intézmény tanulmányából kiderül, a 2008-ban kirobbant gazdasági válság nem vette el a lakosság kedvét a hitelektől: 2008 óta ezek egyre nagyobb hányadát adják a GDP-növekedésnek. A fejlett gazdaságokban a háztartási adóssághányad középértéke tavaly 63 százalékra nőtt a 2008-as 52 százalékról, míg a feltörekvő gazdaságok esetében 15-ről 21 százalékra emelkedett. Az Egyesült Államokban 2017 második negyedévében történelmi csúcsra, 12,8 ezer milliárd dollárra nőtt ezek állománya.
Jó hír azonban, hogy a politikai döntéshozók bizonyos lépésekkel csökkenthetik a nagy háztartási adósságállománnyal járó kockázatokat. Az IMF szerint a kisebb külföldi adóssággal, rugalmas árfolyamrendszerrel rendelkező és pénzügyileg fejlettebb országok gazdasága kisebb valószínűséggel kerül válságos helyzetbe a háztartások túlzott eladósodása miatt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.