A sok rossz hír mellett többeknek már fel sem tűnt, hogy a hét végén két amerikai elemzőház is nehezen elképzelhető GDP-előrejelzést tett közzé az amerikai gazdaságra vonatkozóan.
Ahhoz, hogy megértsük a mély pesszimizmus okait, érdemes egy pillantást vetni a heti friss munkanélkülisegély-kérelmek múlt heti alakulására, amelyről két nap múlva, csütörtökön adnak majd számot. A normálisan 250–280 ezer fős tartományban mozgó statisztika a Goldman elemzése szerint 2,25 millió, a Bank of America szerint 3 millió, a Citigroup szerint pedig 4 millió fősre ugorhat.
A GS elemzői három fő okot sorakoztatnak fel a visszaesés magyarázataként. Egyrészt a szolgáltató szektor, főként a személyes kapcsolatokon alapuló iparágak leállása már önmagában elég lenne a recesszióhoz, ez adja a hatás mintegy 50 százalékát. Ezt súlyosbítja azonban az ipari termelés visszaesése a korábbi töredékére, az ellátólánc zavarai, és végül az amerikai ingatlanszektor lassulása is.
A GS szerint az éves bázison mért GDP-visszaesés 3,8 százalék lehet az Egyesült Államokban az idén.
A munkanélküliség a következő negyedévekben az USA-ban elérheti a 9 százalékot, szemben a korábban megélt és előre jelzett 3,5 százalékkal. Az elemzőház kitér arra, hogy az európai munkaerőpiaci modell robusztusabb az amerikainál, jobban viseli az egyszeri sokkokat. Így az európai típusú intézkedéseket – például a rendszeres bérkiegészítéseket és támogatásokat, valamint az egyszeri segélyeket, amelyek átsegítik a munkavállalókat a krízisen – több angol nyelvű ország is adoptálta. Így például Új-Zéland és az Egyesült Királyság már tett lépéseket az „európai irányba”, és várhatóan az Egyesült Államok fiskális válasza is tartalmaz majd ilyen elemeket.
A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.