A legrosszabbon vélhetően túl vagyunk

Február 24. óta zajlik a tőzsdei bessz, amely mostanra a Donald Trump-korszak teljes amerikai részvényárfolyam-emelkedését eltörölte.

A koronavírus kiváltotta pánikreakcióban az a figyelemre méltó, hogy a piacok a régi időknek megfelelően kezdtek viselkedni.

Emögött sokak szerint az áll, hogy az elmúlt néhány évben előforduló, rövidebb flash crash típusú korrekciók mögött inkább az algoritmikus és high-frequency trading kereskedések álltak. Akkor ember számára nehezen felfoghatóan zuhantak, majd pattantak vissza a piacok. Ezzel szemben – mintha csak tartalékra kapcsolták volna a robotokat – a mostani zuhanást azok, akik átélték 2008-at vagy a még korábbi tőzsdei összeomlásokat, könnyedén tudták értelmezni.

Az első nagy esési hullám után jött a bull trap, majd a „ne vedd meg a felpattanást, mert ez csak dead cat bounce” (halott macska pattogása). A régen elfeledett mechanizmusok életbe léptek. Talán az arany értékvesztése lóg csak ki a képből, de az könnyen értelmezhető, ha mint fedezeti eszközre tekintünk a nemesfémre. Vélhetően a régi, tapasztalt tőzsdei kereskedők vették át mindenhol a kormányrudat, akik egymást figyelve tankönyvi, drámai erejű besszt produkáltak. Korábban azt gondoltuk, hogy már nincs mit megvenni, most lassan eljutunk oda, hogy már nincs mit eladni – írják az Algebris elemzői. A CNN Money félelem-mohóság indexe, amelyet hét gyakran használt hangulatindikátorból állítanak össze, extrém emocionális reakciót mutat.

Erre alapozva abban reménykedhetünk, hogy az első szakaszon lassan túlleszünk. Ebben a fázisban, a pánik időszakában a tőkepiaci szereplők még nem ébrednek rá a hírek jelentőségére, ezért – néhány kisebb megugrástól eltekintve – az esés megállíthatatlannak látszik. A korábban szuperoptimista elemzők közül néhányan armageddont jósolnak, a jegybanki lépéseket hasztalannak nevezik. Ahogy a 2008-as válságban történt, most is szinte azonnal megindult a részvénypiaci zuhanásnál a globális pénzügyi rendszerre sokkal veszélyesebb folyamat:

a pénzpiacok és a hitelcsatornák kiszáradása és a végtelen dolláréhség, amire a jegybankok – szemben a jelzáloghitel-piaci válságban tapasztalttal – világszerte azonnali és agresszív intézkedésekkel reagáltak.

A pénzpiacok stabilizálásához nem kell más, csak pénz, egészen addig, amíg a szereplők ismét el nem hiszik, hogy lesz holnap is, ám ehhez némi idő kell. Ez a tőzsdei besszek második fázisa. Ezt a csatát nem szabad elveszteni, mert akkor hamarosan előbb a bóvli, majd a befektetésre ajánlott, aztán az állampapírok piacáért küzdhetnénk, beláthatatlan következményekkel.

A részvénypiacok ennél nehezebben kezelhetők. A bezárás csak olaj a tűzre, ahogy láttuk a Fülöp-szigeteki tőzsdén, ahol a kétnapos szünet utáni újranyitáskor 24 százalékos zuhanásba futottak bele. A shorttilalmak viszont lassítják az esés ütemét. A jegybanki lépések inkább jelzésként szolgálnak a jövőre vonatkozóan – készek vagyunk a korábban már kibővített határokig és még azokon túl is elmenni –, de nem a jelenlegi részvényárfolyamokra hatnak. A bejelentett, sosem látott mértékű fiskális kormányprogramok lesznek azok, amelyek reményeink szerint mielőbb V alakú kilábalásba terelik a gazdaságot. A piacoknak azonban még egy információra van szükségük, hogy visszaforduljon az esés: meddig tart a járvány, és mikor lehet újra munkába állni?

Nem kizárt tehát, hogy a második szakaszba léptünk, ami nem egyenlő azzal, hogy már nem esik tovább a részvénypiac. Fluktuáló mozgások lehetnek – ha a korábbi válságokból tanultak, most is működni fognak, a grafikonokon a lower lows, azaz az egyre mélyebb mélypontok alakzatát kirajzolva – egészen addig, amíg megjönnek az első jó hírek. A mikortól és a gazdasági fellendülés mértékétől függ majd a harmadik szakasz emelkedő trendjének meredeksége. Ebben a pillanatban a régiek ismét a modern kereskedési formáknak adhatják át a stafétát, és – ha minden a reményeink szerint alakul – hirtelen felpattanásra számíthatunk.

A cikk a Világgazdaság pénteki számában jelent meg