Nyuszik kora köszönt a tőzsdékre?

Régi igazság, hogy nincs tökéletes portfólió, de most csupa rossz válasszal szembesülnek a befektetők a tengerentúlon. A 10 éve nem látott mértékben kiugró áprilisi amerikai inflációs adat új kihívások elé állítja a portfóliókezelőket.

Hogyan dobjunk össze úgy egy portfóliót, hogy a profitot ne egye meg az infláció, s akkor se veszítsünk sokat, ha a Fed az inflációs nyomásra válaszképpen kamatot emel? – teszi fel kérdést mai számában a Wall Street Journal.

A mostani árazások mellett, amikor az árupiacokon minden szárnyal, a részvényindexek historikus csúcsok közelében mozognak, s az olyan klasszikus menedékek, mint az arany, kifejezetten drágák, míg az újabb üdvöskék, mint a kriptopénzek, szintén túlárazottak.

Márpedig az infláció csökkenti a hagyományos állampapírok és vállalati kötvények értékét, mert megeszi a fix kamatfizetések vásárlóerejét. Míg a részvényeket a ráfordítási költségek oldaláról érinti először, míg az esetleges kamatemelés aláássa a vállalati finanszírozást.

Az elemzők egy része azzal nyugtatja olvasóit, hogy az infláció már a világjárvány előtt is éveken át hiába küzdött a Fed 2 százalékos éves céljának áttörésével, olyan strukturális tényezők miatt, mint a fejlett országok népességének elöregedése. Márpedig ez a körülmény a pandémia alatt sem változott meg, ezért nem várható tartósan magas infláció. Ugyanakkor az infláció gyors kifulladása ellen szól a világjárványból való kilábolás, melyet nagyon támogató monetáris és főleg fiskális politika kísér – hívta fel a figyelmet Roberto Perli, a Cornerstone Macro globális politikai kutatásainak vezetője.

Könnyen lehet, hogy újra beköszönt a „nyuszik kora”, hiszen az amerikai tőzsdelap is arra jutott, hogy az inflációval védett kincstári értékpapírok (TIPS) kínálják a legegyszerűbb lehetőséget, mivel a kamatfizetések és a tőkeösszeg automatikusan emelkedik az inflációval. Bár amikor a befektetők TIPS-et vásárolnak, az értékpapír hozama alacsonyabb, mint az azonos lejáratú nominális kincstárjegyeké, de a befektetők végül mégis jobb hozamot tudnak elérni, az infláció mértékétől függően a kötvény élettartama alatt.

Nem minden elemző nyugszik bele a „nyuszi-válaszba”.

Annál is kevésbé, mert ugyan a Fed most azt kommunikálja, hogy toleráns az inflációs cél sérülése esetén, de ha mégis harcba indulnak a jegybankárok, akkor a kamatemelés nyomán hamar érdektelenné válnak a TIPS-ek.

Vannak, akik az árupiacokra voksolnak, mondván, még a mostani extrém magas árazás mellett is van tere az emelkedésnek, amit a járvány után már magas keresletre és a járvány miatt még mindig alacsony kínálatra alapoznak. Ennek kapcsán Darwei Kung, a DWS Group árupiaci vezetője és portfóliókezelője megjegyezte, hogy a széles körben követhető Bloomberg Commodity Index valóban jóval a 2008–2009-es pénzügyi válság előtt elért csúcs alatt marad. Ám szerinte ennek ellenére „maga a rendszer nagyon kényes”.

Bármilyen váratlan tényező, ami megváltoztatja az áruk kínálatát vagy keresletét, „mindkét irányban kilendítheti az árakat”.

Érdekes részvénypiaci megközelítést vetett fel pár hete Andrew Parker, a Horizon Kinetics munkatársa, aki egy tőzsdén kereskedett alapot fejleszt, mely olyan részvényeket vásárol, amelyekben van egy úgynevezett „profit spread”, vagyis a nyereségük az inflációval bővül. Ilyenek a pénzügyi cégek, vagy a jogdíj tulajdonos vállalatok. Szerinte ezek inflációban is jól teljesítenek, de stagflációs környezetben is felülteljesítőek. Más kérdés, hogy az inflációs szélső helyzeteket leszámítva, általában nem túl izgalmasak.