ESG-dilemmák: már megint a mocskos szén

Az európai energiaválság ellenére a nagy európai intézményi befektetők továbbra sem adják fel elkötelezettségüket a fenntartható, ESG-alapú befektetési politika iránt. A cél: 2050-re elérni a nettó zéró károsanyag-kibocsátást. A pár éve kezdődött tendencia szerint az ESG-politikát követő alapok általában az MSCI vagy a Sustainanalytics által kidolgozott minősítő szisztémákat követik. A széntüzelésű erőművek károsanyag-kibocsátása magasabb, mint az olaj-, főleg a gáztüzelésű erőműveké, így az ESG-szempontok alapján nagyobb fekete pontot kap az a vállalat, amelyik ilyen forrásból származó energiát használ fel.  

Az ukrán háború következményeként azonban például számos német és olasz vállalat kényszerül szénalapú villamos energiát felhasználni. Ilyen a német Lanxess is, amely speciális vegyipari alapanyagokat gyárt. A vállalatok kényszerhelyzetben vannak, egyrészt költségeiket szeretnék csökkenteni – az iszonyatosan magas gázárak miatt –, másrészt számos ország nemzeti szabályozása is előírhatja a szénalapú áram használatát.  

Sylvain Vanston, az MSCI klímaváltozási kutatásokért felelős igazgatója szerint,

ha a kibocsátásod emelkedik, akkor minden más tényezőt változatlannak feltételezve minősítési szempontból bajban vagy. Új erős elkötelezettségeket kell vállalnod ahhoz, hogy ezt ellensúlyozd.

Ilyen vállalást azonban a jelenlegi gazdasági körülmények között nagyon nehéz tenni. Ha a rosszabb ESG-minősítések miatt az adott cég kiárazza magát a piacról, akkor gyárbezárás, létszámcsökkentés következhet, ami viszont az ESG-kritériumrendszer társadalmi aspektusát rontja.  

Vannak más lehetőségek is arra, hogy a vállalatok megőrizzék ESG-besorolásukat. David McNeil, a Sustainable Fitch klímakockázatokért felelős vezetője a Reutersnek elmondta, hogy az ő minősítési rendszerük a teljes képet vizsgálja egy adott cég esetében: 

ha egy áramszolgáltató zöldkötvényt dob piacra, azt is figyelembe vesszük. 

Az olasz ENI áramszolgáltató például nemrég kibocsátott egy a fenntarthatósághoz kötött kötvényt, amely szorosan illeszkedett a vállalat stratégiájába. 

A zöldkötvényeket általában valamilyen környezetvédelmi, a hosszú távú fenntarthatóságot szolgáló beruházás finanszírozására használják. Ezek a papírok azonban az elmúlt évben gyengén teljesítettek, az S&P Green BondIndex például 12 hónap alatt csaknem 20 százalékot zuhant. Ennek hátterében a kamatemelések, az ezekre vonatkozó várakozások, valamint az állt, hogy a vállalati kötvénypiacokat is elérték a recessziós félelmek. 

A legnagyobb német energiacég, az RWE is dobott piacra ilyen zöldkötvényeket. A vállalat a múlt hónapban közölte, hogy Németország áramtermelésének át kell állnia a gázzal való takarékosságra, s azt szénnel kell helyettesíteni. Az RWE szóvivője szerint a cég ugyanakkor továbbra is fókuszál a megújuló energiaforrásokra, figyelemmel arra is, hogy a szén súlyát egyre jobban csökkentsék az energiamixben, s ezt a stratégiát a befektetők széles körben jóvá is hagyták. A két állítás ellentétes egymással, 

a vállalati érdek és a geopolitikai helyzet nem passzol össze. 

A szén térnyerése energiabiztonsági kérdése, amely rövid távon ütközik a dekarbonizáció problémájával – vélekedett Alex Simcox, a Mondrian Investment Partners ESG-ügyekért felelős vezetője. 

Ha német vagy, és az oroszok leállítják a gázszállítást, akkor pragmatikus okokból el kellene fogadnod a széntüzelésű villamos energia nagyobb arányát, még ha a zöldekhez tartozol is

– tette hozzá. 

A nagybefektetők, úgy tűnik, továbbra is elkötelezettek a korábbi vállalások teljesítésében. Az Axa Investment Managers, az Allianz Global Investors és a Zürich Insurance – amelyek együttesen 1,8 ezermilliárd dollár vagyont kezelnek – közölte, hogy az ukrán háború ellenére elkötelezett maradt a szén súlyának csökkentése mellett.