A gyászos szeptember után jellemzően felpattanás jönne, csak kérdés, hogy ezúttal mit tesz a nagyra hízott medve
Az idei szeptember 2002 óta a leggyengébb lett a tőzsdéken, a 2008-as összeomlást is felülmúlta, igaz, hogy akkor augusztusra és októberre jutott a legnagyobb zuhanás. Ha minden egyes hónappal összevetjük, még régebbi példát látunk: 2000 márciusa volt csak gyengébb, amikor tetőzött, majd kipukkadt a technológiai részvények buboréka, ahogy akkor nevezték: a dotkomlufi.
Az amerikai indexek közül a legfontosabb, az S&P 500 több mint 9 százalékkal került lejjebb a hónap során, a Dow Jones Industrial esése közelítette a 9 százalékot, a Nasdaq Composite 10,5 százalékkal zuhant. A nagyobb egyedi részvények közül a FedEx közel 30, a Ford több mint 26, az Intel vetélytársa, az AMD 25, a Boeing pedig 24 százalékkal értékelődött le a hónap folyamán, az említett papírok idei teljes visszaesése 40 százalék körüli, az AMD esetén azonban 56 százalék az érték.
A köztudatban az él, hogy októberben felpattanás követi a nagyon gyenge szeptembereket, de ez inkább csak a jellemzően igen heves mozgások miatt érződik így: valójában a 7 százalékos vagy annál nagyobb esést hozó szeptembereket csak az esetek 46 százalékában követi növekvő október. Ugyanakkor gyakori, hogy mégis heves emelkedés mutatkozik hónapon belül, rendszerint a második felében, mégpedig azért, mert a hónap elején gyakran folytatódik, sőt felgyorsul a szeptemberi zuhanás,
kialakul egy mélypont, és onnan jön a felpattanás. A piac utólag ebből sokszor csak a felpattanásra figyel, az marad meg a befektetők emlékezetében, annak nagy mértéke azonosul mint októberi teljesítmény.
Mindezt jól mutatja, hogy a leghíresebb összeomlások, mint az 1929-es vagy az 1987-es, októberben zajlottak.
A 2008-as válságban a 9 százalékos szeptemberi zuhanást 17 százalékos októberi összeomlás követte a Lehman Brothers csődjét követően, jóllehet még október végén megindult a korrekció.
Az 1997-es ázsiai válság idején az augusztus és a szeptember hozta a nagy esést, azonban október végén még volt egy villámösszeomlás, amivel véget is ért a lejtmenet, és erős emelkedő hónapok következtek. Az 1998-as orosz válság idején megint csak augusztusban volt egy összeomlás, ami után kisebb korrekció jött, majd
szeptember végén, október elején egy második mélypont, amit páratlan szárnyalás követett év végéig.
A tapasztalatok szerint, miközben az év leggyengébb hónapja az elmúlt közel száz év adatai alapján valóban a szeptember, a nagy esést hozó szeptembereket követően az október összességében nem feltétlenül emelkedő, azonban rendszerint ebben a hónapban van a mélypont, amelyet heves emelkedés követ, és ennek a legnagyobb része már novemberre és decemberre esik.
Kérdés, hogy az idei év mennyiben hasonlít vagy tér el a korábbi, nagy szeptemberi esést okozó évekkel összevetve. Az egyik, amit érdemes figyelembe venni: az idén nem egy nyáron kezdődött zuhanás zajlik, hanem az év eleje óta tart a trend, igaz, hogy nyáron volt egy felpattanás. Fundamentálisan az eső trendet segíti, hogy a nagyobb jegybankok a korábbi, példátlanul laza monetáris politika után most a hatalmas inflációt észlelve teljes szigorításra váltottak, erősen szűkítve a pénzmennyiséget, márpedig
a pénz élteti a tőzsdéket, mint forrás a patakot.
Lehetséges persze, hogy az esés mértékét tekintve előre szaladt: a piacok teljes kapitalizációja nagyobbat csökkent, mint a jegybanki pénzszűkítések összege. Ebben az esetben komolyabb korrekció is indulhat, ami persze nem feltétlenül jelenti az eső trend végét. Ugyanakkor az idén van egy olyan kiszámíthatatlan tényező, amire 80 éve nem volt példa: egy nagy európai háború, amely könnyen eszkalálódhat, ráadásul a konfliktust indító fél egyúttal gazdasági háborút is vív energiahordozóinak és mezőgazdasági terményeinek részleges visszatartásával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.