Ördögi körben a nyugdíjalap-kezelők
Még mindig a Bank of England keddi kötvénypiaci intervencióján spekulálnak az elemzők. Vajon miért emelkedtek olyan rendkívüli mértékben a hozamok a múlt héten, ami már szinte pánikszerű reakciót váltott ki a jegybankárok körében? A kötvények hozama ellentétesen mozog az árfolyamukkal, vagyis a hirtelen hozamemelkedés dömpingeladásokra utal.
A kötvényeladási hullámot ezúttal a nyugdíjalapok gerjesztették.
Nevezetesen egy korszerű nyugdíjalap-stratégia, amely a 2008-as pénzügyi válságot követően jött divatba, s elsősorban a piaci volatilitás kivédésére irányul. Ám évtizedes pályafutása során egészen mostanáig nagyon alacsony vagy kimondottan zéró kamatkörnyezetben alkalmazták. Nagyon úgy tűnik, hogy száguldó infláció mellett, és meredeken emelkedő kamatpályán, a jól hangzó kötelezettség vezérelt befektetési (LDI) stratégia könnyen megroppanthatja a piacokat. Furcsamódon,
a nyugdíjalapok sebezhetősége egy olyan stratégiából ered, amelynek célja a kamatmozgások hatásának tompítása.
Ha alapkezelőkről van szó, akkor leggyakrabban a benchmark követés kerül szóba, ami egy klasszikus, jól kiszámítható stratégia, hiszen az alapkezelők általában egy indexkosárhoz igazodnak, s piacomlásokat legfeljebb az átsúlyozások határnapján okoznak, amikor a részvénykereskedés utolsó negyedórájában hirtelen megugró forgalmat generálnak.
Egészen más célfüggvénnyel dolgozik az LDI-stratégia, ami az úgynevezett, dedikált portfólió elméleten alapul. A legfontosabb cél, hogy a jövőbeni kifizetéseknek, például a nyugdíjaknak, mindig legyen fedezete. Ezért ez a stratégia a jövőbeni cash-flow minél pontosabb megtervezésére törekszik. És rögzített kamatozású értékpapírokat, jellemzően kötvényeket, letéti jegyeket halmoznak. A jövőben várható jövedelmüket próbálják egyensúlyba hozni a nyugdíjígéreteikkel. Minden kötelezettséghez cash-flow-t rendelnek.
Az LDI-stratégiát követő nyugdíjalapok kiemelten kezelik a kamatkockázatokat és az inflációs veszélyt. Ezek ellen tőkeáttétes ügyletekkel építenek fedezeti pozíciókat.
Az évtizeden át jól működő stratégiát kikezdték az égbetörő kamatlábak és a mélybe zuhanó kötvényárfolyamok. A jövőbeni bevételek és kiadások közötti rés mostanában arra készteti az alapkezelőket, hogy eladjanak, ám az eladási hullám miatt szakadékká szélesedik a jövőben várható különbözet a kötelezettségek és a bevételek között.
Ördögi kör alakult ki, amelyben a nyugdíjalapok csak adnak és adnak
– mondta Calum Mackenzie, az Aon PLC nyugdíjalap-tanácsadó befektetési partnere. Hozzátéve:
ezek a stratégiák nagyrészt a globális pénzügyi válság után indultak el, így ezeket a pozíciókat soha nem tesztelték a gyorsan emelkedő kamatlábak időszakában.
Az LDI-stratégia piaci hatását felerősíti, hogy
széles körben használják a magas kockázatú tőkeáttételt
is, hogy megpróbálják megszüntetni a szakadékot a tulajdonuk várható hozama és a jövőbeli nyugdíjígéreteik között. Ahogy Jon Hatchett, a Hymans Robertson tanácsadó cég partnere fogalmazott: az LDI-menedzserek 30-40 font fedezettel nagyjából 100 fontnyi kamatkitettséget vásároltak, amivel az alapok hiányát próbálták kozmetikázni, de a mostani piaci zűrzavarban rendkívül megnövelik ezek a pozíciók az alapokra nehezedő pénzügyi nyomást. Pótolniuk kell a pozíciók fedezetét.
Nem csak a brit alapkezelőknek okoz fejtörést a „margin”. Az Egyesült Államokban a több mint 1800 milliárd dollár értékű vállalati nyugdíjprogram jelentékeny része szintén fedezeti felhívásokkal néz szembe.
Bár az Egyesült Államokban is népszerűek a származékos ügyletek a nyugdíjalapoknál, ezek mértéke meg sem közelíti a brit kitettséget. Az amerikai nyugdíjalapok ugyanis a 30 éves vállalati kötvényekkel vagy a diszkontáron vásárolható, lejáratkor névértéket garantáló, kincstári STRIPS-kötvényekkel is elérhetik azt a jövedelmet, amit a brit alapkezelők inkább derivatívák vásárlásával próbálnak elérni. Nem véletlen, hogy az LDI a brit nyugdíjrendszer alapvető befektetési stratégiájává vált. A brit nyugdíjszabályozók most felszólították a vállalati nyugdíjak vagyonkezelőit és tanácsadóit, hogy vizsgálják felül a kockázatkezelésüket és a stratégiájukat.
A mostani kötvénypánik az első súlyos pénzügyi válság, amely azt teszteli, hogy miként vizsgázik szélsőséges piaci viszonyok között az LDI-stratégia, amelynek begyűrűzése az emberek millióit érintő nagy nyugdíjprogramokba mostanáig észrevétlen maradt.
A stratégiák a radar alatt vannak – mondja Peter Moizer, a Leedsi Egyetem Üzleti Iskolájának számviteli professzora. Így sokáig nem feltűnő, hogy mennyire megnő egy adott stratégia piaci súlya.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.