Inflációs lázban az amerikai piacok

Változékony hangulatban várják a keddi inflációs jelentést (fogyasztói árindex – CPI) az amerikai részvénytőzsdék és kötvénypiacok. A kétéves kincstárjegyek hozama 30 bázisponttal került feljebb az elmúlt két hétben, ami praktikusan árfolyamesést jelent az államkötvények piacán, míg a széles részvénypiacot leképező S&P 500 index ugyanezen az időtávon 1,5 százalékot emelkedett. Az is érdekes, hogy miközben szenzációs évnyitót produkáltak a részvények, a felpattanás ellenére sem veszik meg a befektetők a 2023-as árfolyam-emelkedést. Az elmúlt hat hétben folyamatosan szökött a tőke az amerikai részvényalapokból. A részvényrali folytatódása és a befektetői óvatosság együttes jelenléte arra utal, hogy a két nagy tábor eltérő kamatapolitikára fogad. 

Az inflációs adat fontos támpontot adhat arra vonatkozóan, hogy mikor tetőzhetnek az irányadó ráták, illetve hogy elképzelhető-e már az idén az első kamatvágás. Ami annál is izgalmasabb, mert az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve az infláció mérséklődésére reagálva 

Novemberben 75, decemberben 50, míg januárban 25 bázisponttal emelve ért a mostani 4,5–4,75 százalékos sávba. Ám az idei év végére Jerome Powell Fed elnök legalább 5,1 százalékos referenciakamattal számol. Bár az infláció (CPI) decemberben már csak 6,5 százalék volt a tavaly júniusi 9,1 százalékhoz képest, még nem tűnt fel a horizonton a 2 százalékos inflációs cél. A volatilis élelmiszeráraktól és energiaköltségektől megtisztított maginfláció is 5,7 százalék volt decemberben.   

Az, hogy a túlfűtött befektetőknek vagy a piacokat hűtő Fednek van-e igaza az inflációs folyamatok megítélését illetően, a The Wall Street Journal előzetese szerint most 

az áruk deflációján, a lakások bérleti díján és az alapvető szolgáltatások teljesen kicsontozott árain, amit mostanában szuper-maginflációként emlegetnek az Egyesült Államokban.  

A pandémiás időkben szétszakadozott ellátási láncok újra összekapcsolódtak, s a fogyasztók kereslete az áruktól ismét a szolgáltatások felé terelődött. Az alapvető árucikkek ára mindössze 2,1 százalékkal emelkedett a decemberig tartó egy évben, ami 0,5 százalékpontos hozzájárulás a decemberi 6,5 százalékos inflációhoz. A tavalyi utolsó negyedévben 

éves alapon. 

A lakhatási költségek emelkedése a tavaly decemberi 5,7 százalékos maginfláció felét tette ki. Ráadásul, módszertani hatások miatt az inflációra gyakorolt nyomása még növekedni is fog az idén tavasszal, mert az árakat most egyéves horizonton súlyozzák a korábban használt kétéves időtartam helyett. Emiatt 

Talán a legfontosabb tényező, amire a Fed is kihegyezetten figyel, az a manapság egyre divatosabb szuper-maginfláció. Újabban egyre mélyebb rétegeket keresnek az elemzők, illetve újabb irányokból metszenek az infláció húsába, hogy kinyerjék a szuper-maginflációt. Ma már nem elég csupán a szolgáltatásokat, az árukat és az energiaszámlákat szétbontani. Persze sok befektető kedden megelégszik a csupasz CPI-vel, míg sokan mások azt nézik, hogy mit mutat a havi változás, ha eltekintünk az élelmiszeráraktól és az energiahordozóktól. Egyre többen kíváncsiak arra, hogy mit mutatnak az alapvető szolgáltatások, mondjuk a lakhatást nem számítva, vagy a lakhatástól és az orvosi ellátástól is eltekintve. Márpedig Jerome Powell arra figyelmeztet, hogy 

A banki elemzők előrejelzésének átlaga szerint a fogyasztói árindex éves szinten a tavaly decemberi 6,5 százalékról idén januárban 6,2 százalékra csökkenhetett. Míg a volatilis élelmiszeráraktól és energiaköltségektől megtisztított maginfláció a decemberi 5,7 százalékról 5,5 százalékra mérséklődhetett.