Félmillióval nőtt vagy két és fél millióval csökkent az amerikai munkahelyek száma?
Már a Fed elnökének kétnapos kongresszusi meghallgatása is felkavarta a héten a tengerentúli részvénypiacokat. Eleve is feszült volt a hangulat a tőzsdéken. Hónapok óta az amerikai jegybankárok elleni fogadás tartja lázban a befektetőket. Miközben Jerome Powell folyamatosan hűti a piacokat, mondván, az infláció alakulása és a munkaerőpiaci folyamatok óvatosságra intenek. Indokolva a magas szinten ragadt kamatpályát, sőt, további kamatemelést is belengetve. Míg a befektetők közül sokan már a közeli kamatvágás reményében teszik meg tétjeiket a parketten.
Az amerikai tőzsdei sajtó előbb az inflációs módszertan gyengeségeit csócsálta, mondván, más inflációs táblát néz a piac, s másikat a Fed. Elemzők szerint vészesen közel járunk egy olyan szituációhoz, amikor
a befektetők számára az infláció galamb jelzést ad, miközben a Fed még héja szignált kap.
A ma délutáni munkaerőpiaci adatokra várva, a The Wall Street Journal a munkaügyi statisztika paradox jelenségével lepte meg olvasóit. Miközben az Egyesült Államokban félmillióval nőtt a munkahelyek száma, egyúttal két és fél millióval csökkent, s a 3 milliós differencia nagyon jelentős, ha a kamatpályáról folyó vitában kell érvelni a munkaügyi statisztikával.
Az ördög mindig a részletekben rejtőzik.
A titok nyitja a szezonalitás.
A 2,5 millió munkahely elvesztése a nyers adat, míg az 517 ezer nettó új munkahely a szezonálisan kiigazított statisztika. Az amerikai statisztikusok is rutinszerűen rajzolják át a grafikonokat az olyan megszokott éves minták alapján, mint az évszakok változása, az ünnepnapok hatása vagy az iskolaszünetek és az utazási szokások. Arról nem is szólva, hogy
a munkaerőpiac is alkalmazkodik a fogyasztás ritmusához,
télen ruházati eladókra van szükség, nyáron hot dog árusokra, ünnepek előtt meg ajándékbolti eladókra és utazásközvetítőkre. Az amerikai tőzsdei lap egy hipotetikus hot dog árus havi értékesítésének alakulásán demonstrálja a szezonális kiigazítások brutális statisztikai hatását.
Az elemzők most megkérdőjelezik, hogy
az évtizedek alatt kőbe vésett rutinszerű szezonális kiigazítások
nyomán az adatok valóban pontosan tükröznék a valós gazdasági folyamatokat. Pláne, hogy a kétnapos kongresszusi meghallgatásán még Jerome Powell Fed-elnök is a hivatkozott a szokatlanul enyhe időjárásra, amely befolyásolta a makroadatokat. Az elmúlt időszak folyamataival való összehasonlításokat a pandémiás évek is megnehezítik, ezek hatását
„kézi munkával” próbálják kiszűrni
a Munkaügyi Minisztérium munkatársai. Egyébként volt már hasonlóra példa, a 2007–2009-es jelzálogpiaci válság is felborította a megszokott szezonális mintázatokat.
A kérdés persze továbbra is jogos:
vajon a mostani január automatikusan összevethető-e a korábbi januárokkal?
Mert ha igen, akkor a szezonálisa kiigazított adatok jelentős javulást mutatnak a munkaerőpiacon, ám ha eltérő a mintázat, akkor komoly megbicsaklás történt. Nos, a februári adatok talán segítenek a tisztánlátásban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.