Végállomás, kiszállás: már nem halogathatják az enyészettől megmentett patinás nagybank privatizációját

Az 1472-es alapításával a világ legrégibb működő pénzintézetének számító bank állami megmentésének feltételéül szabta az Európai Bizottság – az Európai Központi Bank támogatásával –, hogy a beleölt eurómilliárdokkal feltőkésített és talpra állított MPS-t záros határidőn belül privatizálják. 

Ez a feladat most Giorgia Meloni kormányára vár, amely az eddigiek alapján húzódozott a magánosítástól, maga előtt tologatva a problémát. Most azonban elérkezett a pillanat, az Il Messagero napilap szerint a jövő hét során a jelenlegi 64,2 százalékos állami pakettből 8 százalékot eladnak. 

A lap forrásai többet nem árultak el, de hogy valami van a levegőben, azt az is jelzi, hogy a vagyongazdálkodásért felelős minisztérium felkérte a Equita SIM-et tanácsadóként az MPS-ügylethez. A Reuters májusban írta meg, hogy 

Amint azt a piaci körülmények lehetővé teszik – tették hozzá, mivel az olasz gazdaság mai sanyarú helyzetében minden egyes euróra szüksége van az államkasszának. Elherdálni pedig nem akarják az ötödik legnagyobb olasz kereskedelmi bankot. 

Két hete minisztériumi források kiszivárogtatták, hogy jelenleg semmi esély arra, hogy valaki egyben megvegye az MPS-t, ezért előtérbe került egy olyan forgatókönyv, mely szerint apró tételekben csökkentik az állami tulajdonrészt, de úgy, hogy közben megőrizzék a többségi pakettel járó irányítói jogokat. 

Giancarlo Giorgetti gazdaságfejlesztési miniszter képviseli az óvatos megközelítést a kormányban. Miután az MPS 2017-es, ötmilliárd eurós piaci alapú megmentési terve összeomlott, megkezdődött a máig tartó hosszas szanálási folyamat. A kormány akkor 5,4 milliárd eurót tolt a bankba, és ezt ha lehet, kamatostul szeretné visszakapni. 

Antonio Tajani, a Berlusconi-féle Forza Italia piacpárti felfogását a kormányban érvényre juttatni kívánó miniszterelnök-helyettes viszont az eladást sürgeti: minél előbb, annál jobb alapon, mert 

Az ideális, „házon belüli” megoldás az lenne, ha az UniCredit vagy a Banca BPM szárnyai alá venné a mintegy négymillió ügyfelet 1400 bankfiókban kiszolgáló MPS-t, csakhogy azok már többször is jelezték, hogy nem érdekli őket az üzlet. 

A tárgyalások az UniCredittel két éve szakadtak meg, miután a kincstár visszautasította Andrea Orcel bankvezér utolsó ajánlatát, hogy 8,5 milliárd eurót adjanak hozományba az MPS mellé, és akkor átveszik a boltot. 

Máskülönben az ügylet semmilyen értéket nem teremt az UniCredit számára. A határidő mindenesetre közeleg, Rómának 2024 júniusáig rendeznie kell a bank sorsát.

A Monte dei Paschi di Siena aktuális vezetése eközben serényen dolgozik az új, első biztató eredményeit már megmutató üzleti stratégiájának megvalósításán, amely a bank értékét még magasabbra emelheti. 

Legalábbis Luigi Lovaglio vezérigazgató meggyőződése szerint, aki erről egy szerdai tévéinterjúban beszélt, megemlítve, hogy a részvények mai árazása és a hárommilliárd euró piaci kapitalizáció egyáltalán nem tükrözi a bank valós teljesítményét és értékét. 

Hangsúlyozta, hogy egy hosszabb távon gondolkodó befektető számára az MPS megfelelő célpont lenne. Lovaglio kitért a privatizációt firtató kérdések elől.