Újra Budapestre figyel az egész világ

Szántó Dávid, a szervezőbizottság operatív vezetője ismertette, hogy mintegy 600 tonnányi ideiglenes tartószerkezetet és csaknem 1500 négyzetméter LED-falat állítottak fel, 6000 négyezetméternyi szőnyeget és 28,5 kilométer hosszú kamerakábelt fektettek le, az eseményeket pedig 154 kamerával fogják közvetíteni. A jegyértékesítési adatok is alátámasztják, hogy a legtöbben a 200 méteres pillangóúszásban olimpiai és világbajnok, világcsúcstartó Milák Kristóftól és az olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok férfi vízilabdázóktól várják a legnagyobb sikereket.

Azt Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke már rögtön a döntés után, februárban megelőlegezte a Figyelőnek, hogy a 2017-es budapesti világbajnokság költségvetésének töredékéből látja vendégül idén nyáron a vizes sportok legjobbjait Magyarország – az azóta eltelt négy hónap eddig nem cáfolt rá a vébé szervezőbizottságát is irányító sportvezetőre. Mint ismert, öt éve Guadalajara azért lépett vissza, mert a mexikói kabinet megtagadta a rendezéshez szükséges százmillió dolláros kormánygaranciát, s így ugrott be az állam támogatását élvező magyar delegáció. 

Most más a helyzet: a japán Fukuoka olyan Covid-protokoll alkalmazása mellett vállalta volna a rendezést, ami túlmegy az észszerűség határain. Wladár Sándor állítja: nem tudnak és nem is akarnak a 2017-essel vetekedni, ami valóban nagy költségvetésből, egy csúcsszuper világbajnokság volt. 

Könnyebbség, hogy most nem lesz nagyszabású megnyitó és záróünnepség. Jóval szerényebb a delegált vendégek száma is, emellett nem építünk milliárdokért szinkronúszó medencét a Városligetbe és óriás-toronyugró erődöt a Dunára

– érvelt az úszószövetség elnöke.

A következő két hétben újra Magyarországra figyel az egész világ. Nem titok, hogy a sportra stratégiai ágazatként tekint a kormány, az a cél viszont minden korábbinál nagyratörőbb, hogy az események számossága és presztízse alapján 2030-ig Budapest legyen Európa top három globális sportfővárosának egyike. Szabados Gábor sportközgazdász arról beszélt a VG-nek, hogy a 2017-es vébé akkora szintlépés volt a sportdiplomáciai hitelesség terén, hogy ma már senki sem kérdőjelezi meg, képesek vagyunk-e sikeresen tető alá hozni egy felső kategóriás nemzetközi sporteseményt. 

Meggyőződése ugyanakkor, hogy ha nincs az öt évvel ezelőtti csúcsrendezvény, akkor aligha kapjuk meg a 2023-as atlétikai vébét, és Fukuoka visszalépésével a vizes vébé sem újrázik az idén a Duna partján. A sort hosszasan folytathatnánk, a tavaly nyári labdarúgó-Európa-bajnokság hazai társrendezésével vagy az idei Giro d’Italia kerékpáros körverseny rajtjával.

Az idei vizes vébé egészen más lesz, mint az öt évvel ezelőtti, amelynek lebonyolítása 130 milliárd forintot emésztett fel, ezen belül 46 milliárdot az esemény fő helyszíne, a 12 800 férőhelyes Duna Aréna. Ezúttal jóval karcsúbb, 5000 fős lesz a nézőtér, a legutóbbi világbajnokság után elbontott ideiglenes lelátókat ugyanis nem építik vissza. A vébén ezúttal már az első héten, június 18. és 25. között rendezik az úszóversenyeket. Ezzel párhuzamosan zajlanak a szinkronúszó-versenyek a margitszigeti Széchy uszodában, míg a vízilabdatorna csoportmérkőzéseinek a Hajós uszoda mellett Debrecen, Sopron és Szeged ad otthont.