A szoftver kullog a hardver mögött

A fenntartható növekedési pályára állás elengedhetetlen feltétele a versenyképesség, ehhez Csath Magdolna szerint három területen kell javulást elérni. Egyrészt hatékonyabbá kell válnia a kormányzásnak, a kabinetnek vállakozásbarát feltételeket kell teremtenie, de az államnak magának is „fel kell vennie a tempót” a digitalizáció terén.

Természetesen elengedhetetlen a vállalati szektor hatékonyságának erősítése, a cégeknek maguknak is innovatívabbá kell válniuk versenyképesebb cégkultúrát kell kialakítaniuk.

Végül, de koránt sem utolsó sorban a tágabb értelemben vett infrastruktúra fejlesztés is nélkülözhetetlen, az infokommunikáció és a humán erőforrásba, a digitális képességek fejlesztésébe szükséges energiát fektetni. Utóbbi már csak azért is különösen fontos, mert – amint azt Csath előadásában nemzetközi kutatásokkal alátámasztotta – ezen a téren jelentős a lemaradásunk.

Bár a „hardveres” infrastruktúra területén nem lógunk ki szembetűnően, sőt egyes dimenzióban jól teljesítünk, humántőke, különösen a digitális képességek és a puha tényezőknél alulteljesítünk több friss versenyképességi adatsor tanúsága szerint.

Az IMD néhány napja publikált idei versenyképességi listáján bár öt helyet javítottunk, de „ez még nem tesz minket boldoggá” a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja szerint. A 63 vizsgált ország közül előkelő helyet értünk el a „kemény mutatók”, így például a társasági adó, a beruházások, az útinfrastruktúra vagy a megélhetési költségek tekintetében, a humán tényezők között (képzett munkaerő, digitális képességek, agyelszívás) viszont sereghajtók vagyunk.

Hasonló helyzetről árulkodik a 2018-as Global Talent Competitiveness Index is, melynek hazánkra vonatkozó eredményét úgy foglalhatjuk össze, hogy hiába fejlett a digitális infrastruktúránk, ha nem tudjuk megtartani a képzett munkaerőt.

Mert bár – 11 helyet rontva – az 52 helyen állunk minden tényezőt figyelembe véve, a 119 ország közül nálunk a legkönnyebb a munkaerőtől megszabadulni, ezen kívül a nyugdíjrendszerünk és a középszintű képességek tekintetében „emelkedünk ki” a mezőnyből.

Bár globális összevetésben is fejlettnek számít az internetes sávszélességünk és telekommunikációs beruházásaink, a puha dimenziók között ugyanakkor óriási szakadék tátong hazánk és a nemzetközi mezőny között: hiányzik a képzett munkaerő, és ha meg is találjuk, nem tudjuk megtartani. Nem tudjuk a korszerű technológiát alkalmazni, és az élethosszig tartó tanulás is nálunk az egyik legkevésbé jellemző.

A humán erőforrásba való befektetést ugyanakkor nem lehet megúszni Csath Magdolna szerint. Már csak azért sem, mert az oktatás területén is kihívással küzdünk:

a V4-es országcsoportban nálunk a legmagasabb a legfeljebb nyolc osztályt végzettek aránya (22 százalék), és felnőttképzésben is mindössze 6 százalékunk vesz részt, míg a szomszédos Ausztriában 16 százalék, Svédországban pedig 30.

A fenntartható és erős növekedés feltétele a versenyképesség javítása, ami nem képzelhető el a digitálizációtársadalmi gazdasági térnyerése nélkül. Ehhez Csath szerint a digitális képességek fejlesztésére, társadalmi szemléletváltásra, beruházásokra, és végül az állami, vállalati, civil- és kutató szférát átfogó, széles együttműködésre van szükség.