Hat licencelési tévhit

Ki ne szeretne kevesebbet költeni a szoftverekre?

Egy átlagos nagyvállalatnál az informatikára költött összeg közel harmada a szoftverekre megy.

Nyilván jó lenne ezt csökkenteni, sokat tudnánk vele megtakarítani. Viszont könnyen visszájára fordulhat a takarékoskodás, ha nem megfelelően használjuk a szoftvert.

A szoftverek felhasználásának feltételeit a licencszerződés határozza meg. Egy ingyenesen használható szoftvert is csak azért használhatunk díjfizetés nélkül, mert a licenc ezt megengedi (felejtsük is el gyorsan a „nem licencköteles” kifejezést). De az ördög itt is sokszor a részletekben rejlik, így az ingyenes szoftverek tipikus buktatója, ha csak magáncélra engedélyezett az ingyenes használat. Tehát használat előtt érdemes ennek utánanézni.

Még a nyílt forráskódú szoftverek felhasználására is szigorú szabályok vonatkoznak.

Például egy ilyen kódot a saját szoftverünkben felhasználva könnyen belefuthatunk abba, hogy a saját szoftverünket is nyílt forráskódúként kell közzé tennünk. Ezek a „Copyleft” licencek (hívják „fertőző” licenceknek is, bár szerencsére járványt ezek nem okoznak).

Az IPR-Insights Hungary Kft. összeszedett hat olyan széles körben elterjedt szoftverlicencelési tévhitet, amitől utólag nagyon fog fájni a fejünk, ha esetleg kapunk egy gyártói auditot.

1. Megtakarítás multiplexing révén

Talán ez az a tévhit, ami a legtöbb formát tudja ölteni.

A multiplexing azt a technikai megoldást takarja, amikor egy szoftvert, hardvert vagy adatbázist úgy érünk el mondjuk egy technikai felhasználó nevében, hogy az elérés mögött sokkal több felhasználót fogunk össze és biztosítunk számukra hozzáférést. Ezt a legtöbb licenc explicit módon is tiltja, vagy a licencigényt nem csökkentő megoldásként értékeli.

Ennek egy tipikus megjelenési formája az adatbázist elérő technikai felhasználó. Szintén ide kell sorolni azt, amikor a szerver és a felhasználó közé beállított pooling szerver számára elegendőnek tűnik egy device CAL, és a mögötte lévő felhasználók nem rendelkeznek szerver elérési licenccel. De ugyanez áll a néhány éve nagy port kavart SAP Indirect Access mögött is. Talán elsőre jó ötletnek tűnik, de az sem szabályos, ha egyetlen Visio licenccel akarunk lefedni egy virtuális kliensre telepített, és ott számos felhasználó által elért Visio-t.

Alap, hogy ilyen módon licencigényt csökkenteni nem lehet. (Ne higgyük, hogy előttünk senki más és a gyártó sem gondolt erre, és nincs kizárva a licencfeltételekben.)

2. Amihez hozzáférek / be tudom kapcsolni / le tudom tölteni, azt jogszerűen használhatom

Azt már nagyjából megtanultuk, hogy a különböző – reklámokkal telezsúfolt – letöltő oldalakon megjelenő

„Free Download” felirat nem jelenti azt, hogy az adott szoftvernek a használata is ingyenes.

De vállalati körben sem ritka, hogy a megvásárolt (pontosabban licencelt) szoftvertermék mellé kapunk hozzáférést olyan szoftverekhez vagy komponensekhez is, amik külön licencet igényelnek.

Például az Oracle adatbázisoknál már a telepítéskor is figyelni kell, hogy biztosan a megfelelő kiadás kerüljön fel a szerverre. Utána viszont még rengeteg adatbázis-adminisztrátor dől be annak, hogy a működő Oracle adatbázis telepítésen bekapcsolja az ott elérhető opciók valamelyikét. Ezek az opciók hiába tűnnek úgy, mint a szoftvertermék részei, legtöbbször önállóan licencelendő szoftvereket takarnak, melyek használatban vétele akár az alap adatbázis-kezelő kiadását is meg tudja változtatni (és nem olyan irányba, hogy kevesebbet kelljen fizetnünk érte).

3. Tesztkörnyezetre nem kell licenc

Vállalati körben is sokszor visszatérő hiedelem, hogy a teszt és fejlesztői környezetekre nem szükséges külön licenc.

Nem teljesen alap nélküli a dolog, de általában inkább egy jogosultság félreértéséből adódik. Ugyanis tényleg van, hogy a licencszerződés biztosítja a jogot a termék ingyenes tesztelésére, de ez általában csak magának a szoftvertermék alkalmasságának igazolását célozza (azaz helyesebb kiértékelésnek hívni).

A félreértés másik alapja lehet a Microsoft fejlesztőeszközökhöz biztosított tesztelési, bemutatási jog. Itt viszont csak a licencelt felhasználó jogosult ezt végezni, tehát egy újonnan fejlesztett rendszernek csak a fejlesztői tesztjére nyújt lehetőséget.

4. A tartalékkörnyezet nem fut, tehát nem igényel licencet

Ez akár igaz is lehet, de tudnunk kell, hogy milyen feltételekkel.

A különböző vészhelyzeti tartalékrendszerek, vagy biztonsági mentések használatára gyártónként és termékenként eltérő szabályok vonatkozhatnak. Érdemes ezeket gondosan tanulmányozni, mert sokszor van olyan időbeli korlát, amit be kell tartani. Az Oracle adatbázis esetén például a passzív rendszer naptári évente 10 különböző 24 órás periódusban futtatható, ha ezt meghaladó ideig futott, akkor licencet igényel.

5. Szolgáltatás nyújtása

Egy-egy nagyvállalat szétválása, esetleg az informatikai részlegének kiszervezése eredményeként a korábban házon belül biztosított IT üzemeltetés és szoftverekhez való hozzáférés átalakulhat szolgáltatássá. Ilyenkor könnyű elsiklani afelett, hogy ennek hatása lehet a szoftverek licencelésére is. Pedig a nagy gyártóknak általában létezik szolgáltatói licence (pl. Microsoft Services Provider License Agreement – SPLA), és a nem szolgáltatói licencekben korlátozzák is az ilyen célú felhasználást (Micosoft Windows: „nem használhatja a szoftvert kereskedelmi szoftverüzemeltetési szolgáltatásokra”).

6. A szállító megnyugtatott, hogy ez így megfelelő lesz

A fenti elég gyenge érv lesz, ha egy esetleges audit során kell előhozakodnunk vele.

Különösen, ha csak szóban hangzott el. Sajnos láttunk már olyant, hogy egy nagyobb üzleti megállapodás megkötése érdekében a szállító úgy nyilatkozott, hogy az – finoman fogalmazva – nem volt teljesen összhangban az adott szoftver licencfeltételeivel. Vagy kiadott egy olyan állásfoglalást, amire nem volt jogosult. Érdemes ezeknek a nyilatkozatoknak a valóságtartalmát ellenőrizni.

A fenti néhány példa is mutatja, hogy a szoftverekhez kapott, vagy telepítésekor felbukkanó, általában ijesztően hosszú és riasztóan jogászos szövegezésű licencszerződés részleteinek ismerete segíthet elkerülni a szoftverhasználat buktatóit. Ha Ön nem szeret ilyeneket olvasgatni, keressen egy jó licenctanácsadót. Ő sem mindig szereti, de neki ez a munkája.