Odavannak Budapestért a külföldiek

Spice of Europe szlogennel indult nemzetközi televíziós és online kampány másfél milliárd forintból nyár elején Budapest népszerűsítése érdekében. Hatott? Hozott új korosztályt, új nációt?

Minden marketingkampánynak van eredménye, mert megszólít olyanokat, akik esetleg nem tervezték előtte, hogy ide jöjjenek. Számszerű statisztikáink nincsenek, ezért is dolgozik például a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) a szálláshelyek online bekötésén, hogy pontos képet lehessen alkotni a piacról. Enélkül is látható, hogy van a kampánynak eredménye, és hosszú távon is biztosan lesz. Változatlanul komoly fejlődési lehetőséget látunk az ázsiai turizmusban, amely még nem meghatározó, de folyamatosan és jelentősen növekszik az onnan érkezők száma.

A tíz legnagyobb küldő ország között Kína már ott van.

Már tavaly is ott volt, és meglátjuk, hogy az idén hogy fog szerepelni. Közben továbbra is növekedés tapasztalható a hagyományos küldőpiacok körében is, ahol a teljes nemzetközi vonal megtalálható: az Egyesült Királyságon, Németországon, az olasz, spanyol, francia vendégeken túl az oroszok is, akik szép számban érkeztek Budapestre. Az is látszik, hogy bár növekedett a szálláshelyek száma, a foglaltság változatlanul magas.

A tavalyi vizes világbajnoksággal fűszerezett nyár után magasan volt a léc?

A tavalyi kiemelt időszakban elért átlagár után valóban nagy kérdés volt, hogy a világbajnokság ideje alatt generált extra forgalomhoz képest az idén is tudjuk-e hozni a szintet. Most már elmondhatom, hogy ha nem is teljesen ugyanazt a forgalmat, de közel hasonlót nagyon sok hotelnek sikerült elérni júliusban is, és ezt az augusztusi hónap még túl is szárnyalta. Ez nagy eredmény, Budapest nagyon jó szezont zár, mindezt a két évvel korábbinál legalább 15 százalékkal magasabb szobaárakon.

Mi hiányzik, és mi az, ami éppen hogy nem hiányzik ahhoz, hogy Budapest turizmusa tovább erősödhessen?

Hiányzik a nagy kongresszusi központ, amely az átlagár-növekedés szempontjából létkérdés. Minden vágyunk, hogy ez megépüljön, mert tudjuk, hogy ezáltal a város teljesen más pozícióba kerülne. A nemzetközi statisztikában ma a 16. helyen állunk a kongresszusi forgalomban, úgy, hogy alapvetően nincs is igazi termékünk. Ha lenne, akkor a legjobb háromban biztosan benne lehetnénk pár éven belül. Jó helyen van a város, biztonságos, szép, és egyre több a minőségi szálláshely. Ekkora ziccert nem szabad kihagyni, hiszen kapus sem áll a kapuban, csak be kellene gurítani a labdát. Ha nem tesszük, a versenytársak megteszik helyettünk. Prágában már egy újabb kongresszusi központ épül.

Ha ennyire szeretnék, akár hozzá is járulnának a kongresszusi központ építésének költségeihez?

Jól hangzik, de erre nehéz pénzt kérni, mert hogyan, ki, mennyit adna hozzá? De tényleg ez a szakma legnagyobb vágya.

Min múlik, hogy teljesüljön?

Egy végső elhatározáson. Már csak a konkrétumokra várunk, de arra már nagyon régóta. Budapest egyre vonzóbb desztináció, odavannak érte a turisták. Hatalmas pozitívum, hogy biztonságos, emiatt rengeteg pluszvendéget kapunk. De ha nem csak egy lábon akarunk állni, ha nem csak a szabadidős városlátogató turizmusból akarunk élni, akkor a üzleti oldalnak is meg kell teremteni a feltételeit. És ennek ez az alapja.

Budapesttől most plusz egy vendégéjszakát várnak, összejöhet így is?

Folyamatos fejlesztések vannak, városszerte új programhelyszínek születnek. Ebbe a Grand Budapest program is beletartozik, amikor a turista a városban lakik, de a városon kívül, például Szentendrén, Esztergomban, Visegrádon, Gödöllőn van programja, amiért érdemes neki még egy napot itt maradnia. Egyre többen keresik a tematikus városnézéseket, a városi sétákat építészeti, gasztro- vagy borvonalon, ezt egyre inkább igénylik, nem csak a hop on, hop off buszos városnézést. Már a Dunán sem csak sétahajókázni lehet, hanem például motorcsónakkal is tud közlekedni a vendég. És újdonságként ott vannak a szabadulószobák, ami világszenzáció.

A tömegközlekedésre nincs panasz?

A külföldiek megítélése szerint kiváló. Bármelyiküket megkérdezzük, fantasztikusnak tartják. Mol Bubi is van már, van kismotor és egyéb, innovatív közlekedési eszköz. Fejlődnek a fürdők, egyre több újul meg közülük. Igazán jól érzik magukat az ide látogató vendégek. A shoppingolási lehetőségeket viszont hiányolják, sétálgatni szeretnek, de alig vannak kis helyi üzletek. A turista nem megy el a WestEndbe. Ő a Nagykörúton és az Andrássyn sétál. A magyar divatipar fellendítése sem véletlenül került a fókuszba, részben éppen ezért. Gasztronómiában nagyot fejlődtünk. Messze nem vagyunk az út végén, de az elmúlt öt év sok változást hozott. Minél több jó – nem is feltétlenül Michelin-csillagos, hanem Bib Gourmand típusú – étteremre van szükség.

Győznék munkaerővel?

Ez bizony nagyon nehéz kérdés. A munkaerőhiány... Mindenki küzd vele. A miénk azért egy erősen sújtott iparág, mert mindig is nagyon alacsony volt itt a munkabér. Súlyos versenyhátrányban vagyunk más ágazatokkal szemben is, különös tekintettel a fizikai dolgozók, a szobalányok, mosogatók, szakácsok, felszolgálók bérére. A saját hatékonyságunk javítása mellett olyan szabályozásokat szeretnénk, hogy erőteljesen tudjuk emelni a béreket, és hogy haza tudjunk hozni külföldről szakembereket.

Mennyivel kellene ehhez többet fizetniük?

Sokkal. Megkockáztatom, hogy átlagosan 20-25 százalékos emelésre lenne szükség. Az a kérdés, hogy utána kint mennyit emelnek...

Hány ember hiányzik most az ágazatból?

Több tízezer. Rengeteg nyitott pozíció van, nagy láncoknál akár több száz is. Vannak régiók, amelyek kevésbé, és vannak, amelyek jobban érintettek. Ez az első év, hogy már Budapest is nagyon érzi a munkaerőhiányt. Már napi szintű probléma itt is. Eddig a nyugati meg a balatoni régióra volt igazán jellemző, utóbbira a szezonális munka miatt is. A cégek abban tudnak még sokat tenni, hogy másképp állnak a dolgozókhoz. Akit megbecsülnek, jól érzi magát, kevesebb pénzért is marad. A kétféle megbecsülésnek, motivációnak együtt kell működnie.

Nemcsak a munkaerőhiánnyal, hanem az airbnb-zőkkel is meg kell küzdeniük.

Jó úton járunk. A szállodaszövetség kép­viseletében tárgyalunk a Magyar Apart­mankiadók Egyesületével, mert szeretnénk egy olyan közös megoldást kidolgozni, amellyel mindannyian egyet tudunk érteni.

Konkrétan miben?

Ezen most dolgozunk, de nem szeretnénk olyan követelményeket kitalálni, amelyek ellehetetlenítik őket. Ők is azt akarják, hogy ellenőrzöttebb legyen, nekik is az a jó, ha a tisztességes piaci szereplők maradnak meg. A lényeg, hogy szabályozott, ellenőrzött környezetben működő modell maradhasson a magánszállás-kiadás. Szándékosan nem az Airbnb-ről beszélünk, az csak egy szegmense. Nagyságrendekkel több budapesti apartmant lehet találni a Bookingon, mint hotelt. Az ősz folyamán le fogunk tenni valamit az asztalra, amiből – ha az MTÜ is rábólint – a legvégén akár egy törvénymódosítás is lehet.

Tavaly nagy visszhangot váltott ki a vendéglátásba tervezett kötelező szervizdíj. Azóta nagy a csend.

Miután a szakma jó része és a döntéshozók sem értettek vele egyet, lekerült a napirendről.

A döntéshozók miért nem?

Ők azt gondolták, hogy ha szakmán belül nincs konszenzus, akkor ebbe felülről nem akarnak beleszólni.

A teljes interjú a Világgazdaság szerdai számában olvasható