Nincs kórházi adósságspirál - Interjú Székely Tamás szakminiszterrel

- Alig több mint fél éve foglalta el a miniszteri bársonyszéket, nagy támogatással, az ellenzék sem tiltakozott a kinevezése miatt. Hogy látja, tart még a bizalom?
- Mivel az ellenzék több képviselőjének a támogatásával fogadta el decemberben a parlament az egészségügyi „salátatörvényt”, arra gondolok, még tart a bizalom. A politikusok és a szakma is tudja, hogy a lehetőségek végső határáig kitartok az ágazat jobb pozícióba kerülése mellett. Ezért aztán az orvosi kamarával sikerült megfelelő kapcsolatot kiépíteni. A gyógyszerészek kamarája hiányolja ugyan, hogy több javaslatuk kimaradt a gyógyszertörvény módosításából az év végén, ám méltányolja a sok évtizedes vágyuk teljesülését: ezután doktori címet kapnak a patikusok, amellyel elismerik egészségügyi tevékenységüket. Pontosan meghatározzuk majd az a területet, hol ér véget az orvosi tevékenység és hol kezdődik a gyógyszerészeké.

- Béketeremtő szándékkal állt az egészségügy élére. Valóra váltak ez irányú tervei?
- Azt hiszem, igen, hiszen ma már nem az ágazati csörtéktől hangos az ország. Ezzel nem azt kívánom sugallni, hogy tökéletes rend, béke és barátság van az egészségügyben, hiszen mindenki tudja, feszítő kérdésekre kell megnyugtató választ adni. Ám a gazdasági válság miatt például az ágazat humánerőforrás-kérdését – elsősorban anyagiak híján – nem tudjuk úgy kezelni, mint azt korábban terveztük. A hárommilliárd forintos európai uniós pályázat, amelyet karácsony előtt hirdettünk meg, ugyanis csak tűzoltásra elegendő, hosszabb távon a rezidensek és a szakdolgozók képzésének átalakítása hozhat javulást, ezekkel kapcsolatban hamarosan elkészülnek a jogszabálytervezetek.

- Többen úgy tartják, hogy a kritikus orvos- és szakdolgozóhiány már a betegellátást veszélyezteti a kórházakban.
- Túlzottak ezek a kijelentések. Régóta nem készült ugyanis olyan jellegű felmérés az ágazatban, amelyből pontosan kiderülne, hány és milyen képzettségű orvosra, valamint szakdolgozóra van szükség. Az egészségügyi struktúra két éve végrehajtott átalakításával közel tíz intézmény és körülbelül ötven kórházi osztály megszűnt. A felszabaduló létszámmal kezelni lehetett volna a problémákat, de ez mégsem sikerült, valóban van elvándorlás az ágazatból. Úgy gondolom azonban, hogy az egészségügy évtizedes bérelmaradását egyik pillanatról a másikra nem lehet megoldani. A humánerőforrás kérdése egyébként többkomponensű. A béremelés mellett fontos a munkakörülmények javítása és a dolgozók kompetenciáinak jogi rendezése. Az utóbbi kettőnél a közeljövőben – az uniós forrásoknak is köszönhetően – fontos változások lesznek. Nyilván a béremelés lenne a legfontosabb, de abban csak a gazdaság erősödése hozhat javulást.

- Azt mondja, régóta nem mérték fel a munkaerő-szükségletet. Önök miért nem tesznek végre rendet ezen a területen?
- Ez nem egyszerű. Mivel az unió munkaerő-direktívája szerint a heti munkaidő 48 óra, és további 12 órát önként vállalhat a dolgozó, sok szolgáltató csak közreműködők foglalkoztatásával képes ellátni a feladatát. Így sok orvos több intézményben is vállal munkát, ami nehezen követhető. Egyébként a szakdolgozókról volt felmérésünk a kórházi kapacitások 2007-es csökkentése előtt, akkor 107 000 volt a tervezett létszám. Becslésünk szerint jelenleg 2-3 százaléknyi lehet a szakdolgozói létszámhiány, ezen a közmunkaprogrammal is próbálunk segíteni.

- Sokan tartanak attól, hogy nem hozzáértő nővérek kerülnek majd a betegágyak mellé.
- Nem az utcáról töltjük be a hiányzó helyeket. Az a célunk, hogy a jelenleg munka nélkül lévő egészségügyi szakképzettségűeket visszacsábítsuk, valamint az, hogy gyorsított képzést követően betöltsük a segédápolói munkaköröket. A segédápolók a szakdolgozók mellett tevékenykedhetnek. Az orvoshiányt azonban az összes kórházi osztály feltérképezésével lehet csak meghatározni, erre az új gyógyítási minimumfeltétel-rendszer bevezetésével kerül sor. Az ÁNTSZ csak azoknak az osztályoknak ad majd működési engedélyt, ahol megvan a gyógyításhoz előírt létszám, és ezzel együtt megszűnik az ideiglenes működési engedély. Úgy gondolom ugyanis, ha egy kórházi osztály nem felel meg az előírt minimális személyi feltételnek, ott azt haladéktalanul biztosítani szükséges, vagy máshová kell utalni a beteget.

- Ez kórházi osztályok bezárását is jelentheti, s emiatt csorbulhat a betegellátás. Sok intézményből a rossz fizetések miatt mennek el az orvosok, de a visszacsábításukhoz nincs pénz, hiszen a kórházak közel 70 milliárd forintos adósságot görgetnek, gyűlik a kifizetetlen számla.
- Nincs és nem is volt adósságspirál. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével és a Magyar Kórházszövetséggel tavaly készített közös felmérés alapján 2008 volt az első olyan év a rendszerváltás óta, amikor az adósságállomány 6-7 milliárd forinttal csökkent. Van egy olyan érzésem, hogy néhány szolgáltató megpróbálja kihasználni a rossz gazdasági helyzetet, emiatt aztán lazult a fizetési fegyelem, gyűlnek a kifizetetlen számlák.

- Mi lesz, ha egyszer csak elegük lesz a cégeknek, és nem szállítanak a kórházaknak?
- Amikor az OEP az egyetlen szolgáltatásvásárló, és a beszállító cégek között verseny van, nyilván nem tehetik meg ezt. Egyéni alkut szükséges kötni a kórházakkal, rendelőintézetekkel, s egyértelmű, hogy aki rendel, annak fizetni is kell. Azt gondolom egyébként, hogy az a 18 milliárd forint többletjuttatás, amelyet az Egészségbiztosítási Alap megtakarításából a karácsonyi ünnepek előtt utalt át az OEP az intézményeknek, sokat javított azok helyzetén. De az intézményi menedzsmentnek is végig kell gondolni, hogy a számára engedélyezett gyógyítási teljesítményvolumen-korlátot mennyire lépi túl. A sürgős eseteket – ezek a beavatkozások 30 százalékát teszik ki – el kell látni, ám a maradék 70 százalék tervezhető ellátás, amelyet a várólistákkal lehet kezelni.

- Miniszterként hogyan éli meg, hogy a magyarok egészségi állapota uniószerte is kirívóan rossz?
- Bármilyen egészséget károsító kockázatot nézünk, akár a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a túlsúlyt vagy a mozgásszegény életmódot, csupa olyan mutatót látunk, amellyel az uniós országok sorában hátul kullogunk. A népegészségügyi programok azt segítik, hogy elmozduljunk erről a pontról. Nemcsak azért, hogy jobb helyre kerüljünk, hanem mert mindez szoros összefüggésben van a várható élettartammal és az egészségügyi ellátásra fordított pénzekkel. És az sem utolsó szempont, hogy egy év átlagos életkor-növekedés egy százalékkal növeli a GDP-t, ami fontos az ország számára.

- Miniszterségének első és elismert lépése volt a több-biztosítós modellről szóló törvény visszavonása. Nemrég mégis hozzányúlt a biztosítási rendszerhez. Miért?
- Mert az egészségbiztosítási törvény visszavonásával a problémák nem oldódtak meg. Egyébként az új rendszerben is megmarad az egységes, nemzeti kockázatközösség, egyetlen egészségbiztosítóval, de a mostani megyei egészségpénztárak helyett hét regionális alakul. Ez azért lesz jobb, mert ők döntik el, hogy regionális szinten milyen, a lakossági szükségletekhez igazodó egészségügyi struktúrát finanszírozzanak. S talán a csontvelő-transzplantációt leszámítva, re-gionális szinten legalább egy olyan intézmény van, amely lefedi a szolgáltatások teljes spektrumát. Az átalakítással a lakosság biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos ügyintézése sem szenved csorbát, hiszen az eddigi megyei egészségpénztárak kirendeltségként megmaradnak, sőt, néhány városban és kistérségben újabbak jönnek létre, ahol a tajkártyakiváltás, a biztosítási jogviszony rendezése, a táppénz- és az EU-kártya-ügyintézés, a közgyógyellátási kérdések megoldhatók.

- Mire büszke, ha visszatekint az elmúlt évre?
- Elsősorban arra, hogy megtartottam a kormány nevében tett ígéretemet: az egészségügyben keletkező pénzt az ágazatban fogjuk felhasználni. Másrészt arra, hogy az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható kiadásai nominális növekedést tartalmaznak. A 2008. évi kiadási főösszeg vizitdíj nélkül 729 milliárd forint volt, az idén ez 743,8 milliárd. Ebből az következik, hogy amire tavaly költeni lehetett az alapból, arra ebben az évben is meglesz a fedezet, ezenfelül közel 15 milliárdos többlet is rendelkezésre áll.

- Nem bánta meg, hogy tavaly májusban felcserélte az OEP főigazgatói posztját a miniszteri bársonyszékkel?
- Nem bántam meg, és nem is tervezem, hogy visszamegyek. Amíg megadatik, addig miniszter leszek.

A Tatabányai Megyei Kórházban segédorvosként kezdte a munkát 1979-ben, majd a fővárosi Károlyi-kórházban töltött három év után a Fővárosi Önkormányzat Balassa János-kórházában alorvos, főorvos, később az intézmény igazgatója lett. Dolgozott a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálatnál.

Az OEP finanszírozási főosztályának a vezetését vállalta el 1996-ban. 2005–07 között az OEP főigazgató-helyettese, eközben a járóbeteg-szakellátás átalakításának, a mentőszolgálatnak a miniszteri biztosa volt. 2007. október 29-től az OEP főigazgatója. 2008. május 5-től egészségügyi miniszter.

Nős, két egyetemista lánya van. Szabadidejében sokat olvas, kedveli az utazást.

A Tatabányai Megyei Kórházban segédorvosként kezdte a munkát 1979-ben, majd a fővárosi Károlyi-kórházban töltött három év után a Fővárosi Önkormányzat Balassa János-kórházában alorvos, főorvos, később az intézmény igazgatója lett. Dolgozott a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálatnál.

Az OEP finanszírozási főosztályának a vezetését vállalta el 1996-ban. 2005–07 között az OEP főigazgató-helyettese, eközben a járóbeteg-szakellátás átalakításának, a mentőszolgálatnak a miniszteri biztosa volt. 2007. október 29-től az OEP főigazgatója. 2008. május 5-től egészségügyi miniszter.

Nős, két egyetemista lánya van. Szabadidejében sokat olvas, kedveli az utazást. -->