Megint Mol

Ahogy azt a múlt héten már sejteni lehetett, az osztrák OMV kiszállásával nem ért véget a Mol felvásárlási kísérletének a története, legfeljebb új fejezet kezdődött benne. Hogy a Szurgutnyeftyegaz váratlan belépéséről ki mit tudott a tranzakció bejelentése előtt, valószínűleg örökre homályban marad. Az azonban tény, hogy a kezdeti, óvatos reakciók után mostanra jóval komolyabb válaszok látszanak megfogalmazódni mind a politika, mind a magyar vállalat igazgatósága részéről.

Míg néhány nappal ezelőtt a kormány még nem látta indokoltnak, hogy beavatkozzék egy hatáskörén kívül eső üzleti megállapodásba, kedden már a Külügyminisztériumba invitálták az orosz nagykövetet és az osztrák külügyi főtitkárt. Tegnap a köztársasági elnök kérette magához a Mol elnökét, és aggodalmát fejezte ki az ügy miatt, ami legalábbis szokatlannak nevezhető. És vizsgálódik a pénzügyi felügyelet is, amely főként a tulajdonosok kilétére kíváncsi.

A Mol igazgatósága eközben olyan drákói javaslatokat készített elő az április 23-i közgyűlésre, amelyek „békeidőben” nyilvánvalóan kivernék a biztosítékot a részvényesi jogok korlátozása miatt aggódó befektetőknél. A tervezett alapszabály-módosítások még inkább lehetetlenné teszik a vállalat ellenőrzésének átvételét, és bebetonozzák az igazgatóságot a jelenlegi, kivételesen erős pozíciójába.

A Szurgutnyeftyegaz természetesen sokban különbözik az OMV-től: itt nem lehetnek versenyjogi aggályok egy esetleges felvásárlásnál, és közvetlen állami tulajdon sincs az orosz cégben. A védekezésre ugyanakkor komoly indok lehet, hogy nem tudjuk, valójában ki áll a vállalat mögött, viszont sejthető, hogy jóval komolyabb lehetősége lesz a nyomásgyakorlásra.

Tőkepiaci szempontból a történet eddig sem volt szép. A Szurgutnyeftyegaz megjelenésével azonban a harcmodor tovább durvulhat.