Jól mutatja ezt, hogy a sajtóban nagyobb figyelmet kapott Mesterházy Attila jellegzetes arcszőrzete – amelytől a szombati választmányi ülésre megvált –, mint a jelölt egyéb kvalitásai.
Pedig a konszenzusteremtő képességéről ismert, fiatal, ambiciózus politikus egyáltalán nem tűnik rossz választásnak – már ha a párton belül szóba jöhető egyéb alternatívákkal vetjük össze.
Az is igaz ugyanakkor, hogy a jelenlegi pártelitből, amelyben továbbra is a múlt rendszer levitézlett politikusai a meghatározók, nem túl nehéz minőségileg kitűnni.
Kérdés, hogy Mesterházy jelölése, amely csupán az esélytelenek nyugalma miatt ment ilyen simán, hozhat-e bármi változást az MSZP-ben. Ez egyelőre kétséges. Hiszen a most kiváró taktikát követő Szili Katalin nem titkoltan készül a nagy visszatérésre. Az ellenzéki lét pedig – ezt megtapasztaltuk – kiváló táptalaja a populizmusnak, legalábbis a „nagy” pártok esetében.
Addig is azonban lesz egy választási kampány, amelynek vezérmotívumai az MSZP részéről minden bizonnyal a válságkezelés sikerei, illetve a szélsőségekkel való riogatás lesznek. Pedig ha a korábbi években felelős gazdaságpolitikát folytattak volna a szocialista támogatású kormányok, most mindkét jelenség jóval kisebb kihívást jelentene. Ezt még egy új arc sem tudja elfeledtetni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.