Felhizlalt csontvázak
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kvázi fiskális tételeket – állami vállalatok, kórházak, önkormányzatok stb. adóssága – a 2010-es költségvetésre terhelné. Ha az IMF-fel, az Európai Bizottsággal és a piacokkal sikerül elfogadtatni ezt az egyszeri deficitnövelést, akkor az valóban méltányolható: az ellenzéki párt szeretne világos határt húzni a jelenlegi és a leendő kormány felelőssége között. Ráadásul ez korántsem lenne példa nélküli.
Az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. Míg a jegybank a bruttó hazai termék legfeljebb 2,7 százalékára teszi a konszolidációs igényt, a Fidesz politikusai ennél néhány százmilliárddal többet mondanak. A különbségből pedig akár a népszerű választási ígéretek beváltására is futná – természetesen hitelből.
A még nagyobb baj az lenne, ha az ellenzéki párt úgy engedné el a rosszul működő vállalatok, intézmények adósságát, hogy cserébe nem követeli meg azok racionalizálását, fenntartható működését. Ilyen tervekről eddig nem hallottunk, jól csengő támogatási ígéretekről annál többet. Ha pedig a Fidesz feltételek nélkül öntene több százmilliárd forintot rosszul működő struktúrákba, az ugyanolyan felelőtlen pénzszórás lenne, mint 2002-ben volt Medgyessy Péter 50 százalékos közalkalmazotti béremelése. Jó lenne tanulni belőle.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.