A kallódó eszközök kihasználása mint üzleti lehetőség

H ajdanán, még a 80-as években részt vettem egy a bevételek menedzselésével foglalkozó tanácskozáson, amelyen az árképzés művészetével foglalkoztak, a repülőgépek ülőhelyeinek beárazását elemezve. Ha túl drága, akkor elvész a forgalom egy része, ha túl olcsó, akkor a jövedelem elmarad attól, amit az utasok hajlandók lennének fizetni. Jómagam ügyfélként úgy éreztem, mintha behatoltam volna az ellenfél stratégiai tanácskozására.

A későbbi években szemtanúja voltam, a piacok miként tesznek magukévá két, egymással összefüggő elképzelést: az időalapú árképzést és a „kallódó eszközök” elvét követő eljárást. Ez utóbbi azon nyugszik, hogy tőkejavak csak akkor hoznak jövedelmet, ha azokat ténylegesen használják is. A régi időkben – a számítógépek kora előtt – még nehéz volt a komplex árképzés, illetve a megfelelő vevő elérése a külön neki szánt időalapú vagy helyhez kötött ajánlattal. Ebből a szempontból a szállodák és a légitársaságok kivételt képeznek, mert az ő üzletmenetük a meglévő eszközök megosztott kihasználásán alapul.

Egyes vállalkozások már alkalmazzák a szezonális vagy a napszaki árazás nyers formáját. A fitneszklubok például drágábban adják azokat a bérleteket, amelyek a napi csúcsidőben is felhasználhatók. A célzott árazás egy további példájaként a légi utasok időnként azt tapasztalják, hogy a mellettük ülő személy kevesebbet fizetett ugyanarra a járatra. Mindez és számos további példa arra utal, hogy eltolódás figyelhető meg a – helytől és időtől függően – személyre szabott ajánlatok terjedése irányába, amelyet az információ azonnali (valós idejű) kezelése, illetve a célzott ajánlatokkal járó komplexitás költségeinek csökkenése tesz lehetővé.

A jelenség gyorsan terjed a lakásbérleteknél, a szállodáknál és a vendéglátás egyéb formáinál, a lízingügyleteknél. A Zipcar néven ismert vállalkozás részeként a felhasználók megosztva használnak személygépkocsikat (azt csak remélni lehet, hogy ezt a formát a kínaiak is felfedezik maguknak, mielőtt mindegyikük külön-külön venne magának autót). Az interneten emellett már szervezik üzleti tanácskozások céljára igénybe vehető különféle tanácstermek bérbeadását. A jelenség arra utal, hogy a meglévő eszközökre egyre kevéssé tekintenek úgy, mint amelyeket feltétlenül birtokolni kell, helyette előtérbe kerül a közhasznúság elve, amelyre már vállalkozásokat is alapítanak.

A LendAround vállalkozás – amelynek magam is befektetője vagyok – például DVD-k egymás közötti kölcsönzésével kezdte, megszervezve az idegenek közötti cserét. A társaság azonban emellett újabb és újabb termékcsoportokat készül felvenni a tevékenységi körébe. További példával szolgál az Xtify cég, amely egymás földrajzi közelségében lévő kiskereskedők és szolgáltatók között teremtett együttműködési platformot. A mobiltávközlésnek köszönhetően ezek a hálózatok tetszőleges napszakban tudnak valós idejű (azonnali) ajánlatokkal a mozgáskörzetükben tartózkodó vagy tevékenykedő ügyfelek rendelkezésére állni. Andrew Weinreich ezen vállalkozása egyébként egy mobilátviteli eljáráson alapuló – MeetMoi nevű – társkereső szolgáltatásból nőtt ki, amellyel érdeklődési profilok és lakó-, illetve munkahelyek szerinti ismérvek alapján tudtak kapcsolatot létesíteni egymással egyébként teljesen idegen személyek.

Példaként itt van még a „Rezz.it” nevű vállalkozás, amelyet előre eltervezett tranzakciók céljára lehet igénybe venni. Ilyenek korábban nem jöhettek volna létre, mert a résztvevőknek egyszerűen nem volt módjuk egymásra találni. Az alapötlet itt az, hogy a leírások és a feltételek változatos formái mellett lehet bérbeadás céljára felkínálni bármely értékes, de kallódó eszközt, amelynek átengedését azonban korlátozni is lehet, például az ismerősök körére. A platform jövedelemszerzésre ugyanúgy alkalmas, mint arra, hogy valaki figyelmeztesse a sógorát a kölcsönvett fűnyíró visszaszállítására. Elképzelhető, hogy valakinek vannak ritkán használt, díszes székei az ebédlőjében, amelyeket ugyan nem akar gyakran kölcsönadni, de ha valaki egy vacsorapartira kölcsönvenné, és fizetne értük 200 dollárt, akkor már megérné átengedni azokat egy-egy alkalomra.

Emellett eltérő időpontokra eltérő árakat lehet kikötni. Egy londoni lakást például az olimpiai idejére meg lehet hirdetni 20 ezer font sterlingért, az év végi ünnepekre 10 ezerért vagy állandó bérbevételre havi ezer font sterlingért. A skála másik végén gyermekruhát lehetne bérelni arra a néhány hónapra, amíg a gyorsan növekvő gyermek éppen használni tudja.

A „Rezz.it” valószínűleg nem helyettesíti a bérelhető ingatlanok nyilvántartására létrehozott, meglévő fórumokat, sajátos szoftverével azonban jól kiegészítheti amazok kínálatát. Emellett tág teret nyit meglévő eszközök széles körének jobb kihasználására, legyen szó fűnyíróról, ruházatról, táskákról vagy nagyüzemi főzőeszközökről.

A kallódó eszközök jobb kihasználása és pénzzé tétele – első hatásként – elvezethetne az ilyen javak szűkösségének csökkenéséhez: egy fűnyírót például többen is tudnak használni. Fő szempontként azonban a jelenséggel mérsékelni lehet a felhasználásuk költségeit. Képzeljük el, milyen lenne a világ, ha repülőgépet csak akkor vehetnénk igénybe, ha vásárolnánk egyet. Ha megosztunk tőkejavakat, azzal többek számára tesszük azokat hozzáférhetővé, aminek egyértelmű hatásai jelentkeznének az összkereslet növekedésében.

Esther Dyson aktív befektető és az EDventure Holding elnöke

Copyright: Project Syndicate, 2009

@ www.project-syndicate.org