A kereskedők, a szakértők és az érintettek érvei mégis öszszecsapnak arról, nem él-e majd vissza az MVM azzal, hogy a Maviron keresztül rálát az árampiacra. Találgatják, el szabad-e hinnünk, hogy ha a társaság eddig nem akarta kézi vezérelni a Mavirt, akkor nem akarja-e ezután majd mégis.
Pedig talán nem is elsősorban az MVM és a Mavir majdani kapcsolatáról vagy árampiacunk esetleges torzításáról van szó. Hanem inkább arról, hogy kienged-e egy újabb stratégiai területet a kezéből az állam vagy nem. Mert, példának okáért, mi lett volna a következő kérdés, ha a Mavir eladatásáról határozott volna a parlament? Az, hogy ki veszi meg. De vajon jó lépés-e a magyarországi rendszerirányítót valamely más ország cége, jó eséllyel áram-nagykereskedője kezébe adni? Nem az-e a jobb mégis, hogy inkább a magyarországi kezében marad a társaság?
Más okból is szerencsés, hogy nem a lehetséges külföldi befektetők érdekei szerint való, hanem politikai döntés született. Formálódik a Mavir árambörzéje, a magyar áramtőzsde. Hiba lenne megzavarni, lassítani a folyamatokat, nem csak a Mavir esetleges eladásával, még a parlamenti döntés körüli vitákkal sem. A tőzsde erősítené az ország árampiaci szerepét, átláthatóbbá tenné a kereskedelmet. Napi ügyletek lebonyolítására csábítaná vagy kényszerítené magát az MVM-et is, amely egyelőre csak negyedévenként tart aukciókat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.