Lépésváltás

Ebben tehát már kezdjük a nagy nyugati jegybankok gyakorlatát követni, amelyek csak különleges esetekben lépnek negyed százalékpontnál nagyobbat. Amiben viszont egyelőre nem tudunk rájuk hasonlítani, az a kamatszint. Azon lehet vitatkozni, hogy kinek jó az erős forint és kinek nem, de a magas kamat mindenkinek rossz. Visszafogja a beruházásokat, a fogyasztást, így végső soron a gazdaságot.

Ebből a szempontból pedig rossz hír, hogy nem tudunk olyan tempóval közeledni a Nyugathoz, mint szeretnénk. Ez viszont nem a jegybank hibája. Láttuk, hogy egy távoli ország távoli városának esetleges fizetésképtelensége milyen hullámokat vet a forint árfolyamában. Tehát még mindig sebezhetőek vagyunk, bár az államcsőd közvetlen veszélye már elhárult. Ugyanerre figyelmeztet az is, hogy még mindig óvatosak a külföldi befektetők a magyar állampapírokkal kapcsolatban. Lényegében nem vonnak be pluszforrásokat, csak a lejáró papírokat újítják meg.

Miért történik mindez, és hogyan tovább? Úgy tűnik, hogy a külföldiek bizalma mégsem tér vissza olyan gyorsan, nem felejtik el nekünk egykönnyen a korábbi évek felelőtlenségét. A mostani kamatszintben ennek a díja is jócskán benne van. Ez azonban csak idő és kitartás kérdése. Ugyanakkor látható, hogy a korábbi globális pénzbőséget Magyarország még jó ideig nem élvezheti. Ez viszont azt jelenti, hogy főként csak a hazai megtakarításokból tudunk majd beruházni és az államadósságot finanszírozni. Ez rossz hír, ugyanis így abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy amire korábban nem voltunk hajlandók, most az egyetlen járható úttá válik. Azért megijedni nem kell, valahogy kibírták már ugyanezt más országok is, amelyekre ma a fejlett Nyugat részeként tekintünk.