A dömping mellékhatása

Miközben nem kis tételekről – 2007-ben közel 43 milliárd, 2008-ban pedig 32 milliárd forintnyi adókülönbözetről – van szó, az ellenőrzéseket folyamatos jogviták övezik. És miközben az adózók minden eszközzel igyekeznek minimalizálni a kockázatokat, még a szakemberek sem jutottak konszenzusra.

Van, aki szerint az adóhatóság módszere úgy, ahogy van, hibás. Van, aki szerint nem, az viszont visszás, hogy az ellenőrzések mindig csak a „kishalakat” érik el. Van, aki sorolja a rossz tapasztalatokat, van, aki alig talál kivetnivalót a vizsgálatokban.

Nehéz tehát igazságot tenni a vitázó felek között, az azonban biztos: ha a vagyonosodási vizsgálatokkal a kormány célja az adómorál javítása volt, akkor bizony kudarcot vallott. Az adózók szemében ugyanis a hivatali „önkény” egyik szimbólumává váltak ezek az eljárások. Hírnevükön sokat rontott az a néhány eset, amikor a revizorok valóban a mindennapi megélhetéssel küszködőket találták meg. Alig akad olyan ma Magyarországon, akinek e vizsgálatokról az igazságosság és a közérdek jut eszébe, holott eredeti céljuk éppen ez volt: a feketén szerzett jövedelmek felderítése és adó alá vonása.

A kapkodás azonban ezúttal is a hosszú távú érdekek rovására ment. A korábbi kormányfő által célul kitűzött darabszám, tízezer vizsgálat lebonyolítása még az adóhivatalt is kemény feladat elé állította, az adózókat pedig hideg zuhanyként érte a hirtelen jött kormányzati figyelem. Akkoriban minden a vagyonosodási vizsgálatokról szólt, az utóbbi időben azonban már alig esik szó róluk, és számuk is néhány ezerre csökkent. Pedig kár lenne, ha a mára kifinomultabb módszerekkel bonyolított vizsgálatok visszatartó ereje is semmivé válna.