Jó fedezet-e a kockázatok kezelésére az arany?

A magánszemélyek vásárlása messze túlmegy a repülőtéri üzleteken és más eladóhelyeken, ahol aranyérméket értékesítenek. Ilyen nemesfém érmét több kormány is veret, magánszemélyek azonban nemcsak ezeket veszik, hanem kilószámra az aranyrudakat, sőt a fizikai aranyat képviselő, tőzsdén értékesített alapokat, a fémre szóló határidős kötéseket és aranybányák részvényeit, amelyek mind-mind alkalmasak tőkeáttételes pozíciók képzésére, a várható aranydrágulásra számítva. A nemesfémvásárlók között azonban nemcsak magánszemélyek szerepelnek, hanem összetett piaci műveletek végrehajtására szakosodott intézmények és szuverén vagyonalapok is. Nemrég India például 200 tonnát vett a Nemzetközi Valutaalap kiárusítása során.

Számos aranyvásárló van, aki fedezetet szeretne képezni az infláció, illetve a dollár és más valuták értékvesztésének kockázatával szemben. Ezek mind súlyos, potenciális veszélynek számítanak, amellyekkel szemben érdemes úgynevezett hedge-pozíciókat kialakítani. Bár az Egyesült Államokban, Európában és Japánban jelenleg alacsony az infláció rátája, a háztartásoknak és az intézményi befektetőknek mégis minden okuk megvan az aggodalomra, hogy az alacsony kamatok és a kiterjedt pénzteremtés erőteljes dráguláshoz vezet, ha egyszer meglódul a gazdasági növekedés. Emellett a hanyatló dollár – amely az utóbbi 12 hónapban több mint 10 százalékot veszített az értékéből az euróval szemben – szintén az aggodalmak jogos forrásává lépett elő a nem amerikai befektetők körében.

Kérdés azonban, hogy az arany mindezen kockázatok ellenében tényleg jó fedezetnek tekinthető-e. Vajon a fém megtartja-e az értékét, ha egy inflációs hullám erodálná akár a dollár, akár az euró vásárlóerejét? Vajon az arany megőrzi-e euróban és jenben az értékét, ha a dollár folytatólagosan tovább gyengülne?
A válasz minden kérdésre nemleges. A dollárban kifejezett aranyár nem emelkedik az amerikai árszínvonal növekedésének mértékében. Emellett az aranyár dollárban kifejezve nem emelkedik olyan arányban, ahogyan az amerikai valuta gyengül az euróval és a jennel szemben.
Vizsgáljuk meg először, hogy milyen potenciált tartalmaz az arany az infláció elleni fedezet szerepében. Az arany ára unciánként 400 dollár volt 1980-ban. Ehhez az időponthoz képest az amerikai fogyasztói árszínvonal 10 év múlva 60 százalékkal állt magasabb szinten. Ugyanebben az időben az arany ára nem változott, és az időszak végén továbbra is 400 dollár körül ingadozott, annak ellenére, hogy időközben egy alkalommal felszaladt a 700 dolláros unciánkénti szint fölé. Majd eljött 2000, amikorra a fogyasztói árszínvonal megduplázódott az 1980-as szinthez képest, miközben az arany ára unciánként 300 dollárra esett. Amikor pedig a nemesfém ára 2008-ban felment 800 dollárra, a fogyasztói árak 1980 óta tapasztalt drágulásával még mindig nem tudott lépést tartani.
Ennek alapján megállapítható, hogy az infláció elleni fedezet céljára az arany gyenge eszköznek tekinthető. Erre a szerepre az amerikai kormány nagyon jó instrumentumot kínál az inflációval szemben ellenálló értékpapír (TIPS) formájában. Ez a papír nemcsak a fogyasztói árindex mértékével lépést tartó kamatokat és tőkerészt garantált, hanem ezen felül egy százalék körüli reálkamatot is. A szóban forgó értékpapír emellett egy esetleges defláció ellen is védelmet kínál.
Az arany a valutaárfolyamok ingadozása ellen is gyenge védelmet nyújt. A dollár 1980-ban 200 jent ért, ez 25 év elteltével 110 jenre módosult. Mivel az arany mindkét időpontban 400 dollár körül volt, ezért nem szavatolt hatásos védelmet az amerikai valuta értékvesztésével szemben. A japán befektető, aki dollárban kifejezett részvényeket vagy ingatlant tartott kézben, jobban járt el, ha az őt fenyegető árfolyamveszteség ellenszereként határidős jenkötéseket hozott létre. Ugyanez érvényes az európai befektetőkre, akik szintén nem nyertek volna semmit, ha az árfolyamváltozás ellenében aranyvásárlással akartak volna védekezni.
Összefoglalva megállapítható, hogy az aranynál van jobb eszköz, akár az inflációval, akár az árfolyamváltozással szembeni fedezet kialakítására. Ezzel szemben igaz, hogy az arany időnként előnyös befektetési lehetőséget kínál, ha az előbb említett folyamatokkal szemben nem is véd meg. Mivel felettébb likvid eszközről van szó, előnyös diverzifikálást lehet vele végrehajtani egy részvényekből, kötvényekből és ingatlanokból álló portfólióban.
Látni kell azonban, hogy az arany egy kockázatos és fölöttébb ingadozó befektetés. Ellentétben például a részvénnyel, kötvénnyel vagy ingatlantulajdonnal, az arany értéke nem tükröz semmilyen mögöttes profitot, ezért a megszerzése tisztán spekulatív befektetésnek számít. Az ára a következő néhány év során unciánként 500 dollárra eshet, vagy akár 2000 dollárra szökhet fel. Ennek előrejelzésére nincs mód. Caveat emptor – azaz a vevő legyen tisztában mindezzel.

Copyright: Project Syndicate, 2010
@ www.project-syndicate.org