Mire jók a korlátok

Az MNB javaslata nem volt előzmények nélküli, és összhangban állt a jegybank korábbi kommunikációjával. Az elmúlt években a hitelezési feltételek fokozatos lazulása lehetővé tette a háztartások gyors, az egészséges mértéket meghaladó eladósodását, ez a külső egyensúlyhiányt, az ország sérülékenységét növelte. A 2008 őszén Magyarországot is elérő válság súlyos következményei egyértelművé tették, hogy ez a hitelezési gyakorlat nem tartható fenn. A csökkenő kockázatvállalási hajlandóság egyszerre vezetett a forint gyengüléséhez és az országkockázati felárak, valamint a hitelkamatok jelentős növekedéséhez. A devizahitel-adósok fizetőképessége romlott, növekedtek a bankrendszer hitelezési veszteségei, és megnehezült a devizalikviditáshoz való hozzáférés.

Az MNB 2009. októberi szabályozási kezdeményezésének céljaival a pénzügyi stabilitásért felelős másik két intézmény, a Pénzügyminisztérium és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is egyetértett. Az MNB javaslata egyedi banki szintű kockázatvállalási alapelveket tartalmazott, illetve az új kölcsönökre vonatkozó hitelezési feltételek szigorítását a háztartási hiteleknél. Ennek része volt a hitel-fedezeti arány (LTV – loan to value), a törlesztőrészlet-jövedelem arány (PTI – payment to income) és a gépjármű-finanszírozás maximális futamidejének korlátozása. A javasolt szabályozás más korlátokat tartalmazott forintra, euróra és egyéb devizákra – hiszen amíg forintban érkezik a jövedelem, addig devizában mindig kockázatosabb lesz törleszteni.

Az LTV-szabályozás elsősorban a hitelezők túlzott kockázatvállalását akadályozza meg, tartalékot képez a fedezet árcsökkenésére, illetve a devizahitel árfolyamváltozására, de közvetve a túlzott mértékű eladósodást is korlátozza. A PTI-korlát közvetlenül kezelné az utóbbi problémát, hiszen a hitelező jövedelmének hiteltörlesztéssel való terhelhetőségét korlátozná, az árfolyamkockázatokat is figyelembe véve. Csak olyan háztartások juthatnának fedezett vagy fedezetlen devizahitelhez, amelyek kellő tartalékkal rendelkeznek egy esetleges árfolyam-leértékelődés törlesztés- és adósságnövelő hatásának a fedezésére. A gépjármű-finanszírozásnál a futamidő korlátozására a fedezetlenség megakadályozása miatt van szükség, mert a fedezet értéke hosszú futamidőnél az időszak elején gyorsabban csökken, mint a hitel tőkerésze.
A szilveszter előtt egy nappal kihirdetett, a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet alapvetően az MNB javaslatainak megfelelő szabályokat tartalmaz. A hitel-fedezeti arány korlátai esetenként némileg enyhébbek lettek, illetve a rendelet szerint a hitelnyújtó köteles az adós fizetőképességét körültekintően megvizsgálni, és az így megállapított törlesztést a hitel devizaneme szerint differenciálni. Ha a bankszektor ezeket az alapelveket a rendelet szellemének megfelelően ülteti át hitelezési gyakorlatába, akkor nemcsak a bankok, de a hitelfelvevő túlzott kockázatvállalása is elkerülhető.
A pénzügyi válság következtében a bankok hitelezési hajlandósága jelentősen csökkent, az új hitelkihelyezések volumene nagymértékben visszaesett, illetve a kölcsönt felvevők óvatossága mérsékelte a hitelkeresletet. A kormányrendelet előírásainak hatálybalépése így várhatóan kis hatással lesz a lakosság hitelfelvételi lehetőségeire. A korlátoknak azonban nem is most kell kifejteniük a hatásukat, hanem annak kockázatát kell csökkenteniük, hogy a válság után a hitelezési feltételek újból túlzottan fellazuljanak, a háztartások eladósodása túlzottan megnőjön és a külső egyensúly újra jelentősen romlani kezdjen. Meg kell tanulnunk, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér.

A szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai