Pénzszűke

Egyelőre nem akar beindulni a szekér a kis- és középvállalkozói hiteleknél. A cégek, ha kérnek is kölcsönt, azt többnyire likviditási helyzetük javítása érdekében teszik. Sokat mondó adat, hogy a múlt év elejétől szeptemberig 7 százalékkal csökkent a kisebb cégeknél kinn lévő banki hitelek menynyisége, és nem valószínű, hogy az utolsó negyedévben nagyon sokat javult volna a helyzet.

A jelenségen persze nem lehet túlzottan csodálkozni. A markáns gazdasági visszaesésnél senki nem számíthat arra, hogy a bankok egyszeriben önteni kezdik a pénzt a túlélésért küzdő cégekbe, még akkor sem, ha már bizonyos jelek – forrásszűke enyhülése, kamatkörnyezet alakulása – alapján arra lehet következtetni, hogy később javul a helyzet. A kis cégek pénzügyi helyzete pedig többnyire még korántsem nevezhető ideálisnak: a partnerek teljesítési ideje változatlanul nő, a rendelésállomány csökken, a beruházásaikat pedig a megfelelő financiális háttér hiányában nemegyszer halasztani kell.
Ennek megfelelően nem lehet számítani arra, hogy gyors növekedésnek induljon a banki szempontból hitelképesnek ítélhető cégek száma. Amelyik vállalkozás pedig fennmarad a rostán, az is az eddigieknél szigorúbb játékszabályokkal kell, hogy számoljon, akár a kamatokat, akár az egyéb, nem árjellegű feltételeket – hitel/fedezet arány, maximális futamidő – illetően.

Ez a helyzet törvényszerűen állami közbeavatkozásért kiált, amit – a hivatalos kommunikáció szerint – a körülményekhez képest sikeresen meg is oldanak az erre hivatott szervezetek. A gond csak az, hogy az életképtelen cégeknek a támogatott hitelkonstrukciók sem jelenthetnek megoldást.
A hitelszűke végét pedig – bár a bankok egyre optimistábban nyilatkoznak – egyelőre nem látni, és ha egy-két éven belül be is indul a növekedés, az óvatosság a szolgáltatók részéről ugyanúgy fennmarad. Túl sokat vesztettek ugyanis ahhoz, hogy könnyen felejtsenek.