A politikai egyezséget azonban – a piacok legnagyobb csalódására – nem követték konkrét hitelnyújtási vállalások, és egyelőre nem lehet tudni, hogy a pénzügyminiszterek ma kezdődő ülésén megszülethet-e a várva várt segélyprogram. E nélkül továbbra is bizonytalan a görög államadósság finanszírozásának a kérdése, hiszen a befektetőket nem lehet a végtelenségig elvi deklarációkkal etetni.
Az EU meghatározó politikusai közül állítólag Angela Merkel német kancellár ellenzi leghatározottabban a görögök kisegítését – úgy elvi, mint gyakorlati megfontolásokból.
Sokan mégis úgy vélik, akármennyire is keménykedik Merkel, előbb-utóbb kénytelen lesz beadni a derekát, sőt, Franciaország mellett éppen neki kell majd az áthidaló kölcsönök túlnyomó részét folyósítania. A német és francia bankoknak ugyanis öszszesen több mint százmilliárd eurónyi kinnlevőségük van Görögországban, és egy államcsőd ezek jelentős részét is magával ránthatná.
Érvényesülni látszik tehát az európai integráció (és tágabban a globalizáció) szakirodalmában lépten-nyomon emlegetett interdependencia elve. Póriasabban szólva: van úgy néha, hogy a farok csóválja a kutyát. Az „amputáció” pedig jelen esetben aligha reális alternatíva.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.