Korlátozott mozgástér

A költségvetés sok nehézség árán, de úgy tűnik, hozta tavaly az elvárásokat. Az idei év ismét rögösen indul, a kormány már az első havi fejlemények ismeretében újabb zárolásokra kényszerülhet, hogy tartsa a 3,8 százalékos idei GDP-arányos hiánycélt.
Minderre a vagyonadó kiesése és néhány más adónem esetében a tervek felülírása ad okot. Míg a bevételi oldalon a realitásokhoz közeledett a kormány előrejelzése, a kiadások esetében jó pár elemnél látható bizonytalanság nem került a fókuszba. Az önkormányzatok esetében a választási év és a jelentős forráselvonás ténye kockázatokat jelez, és a minisztériumi intézmények gazdálkodása is nagyon kicentizettnek tűnik a tavalyi komoly kiadás-visszatartás fényében.

Ha összeadjuk ezeket, akkor az államháztartás hiánya inkább 4,5 százalékra emelkedhet. De ekkor még nem számoltunk olyan kockázatokkal, mint egy tervezettnél alacsonyabb gazdasági növekedés hatása, vagy azon – főleg a BKV-hoz és MÁV-hoz köthető – adóssághegyek esetleges átvállalása, amelyek a hiányt akár 7 százalékig is elrepíthetik. Az ilyen adósságátvállalások pedig minden új kormány kedvenc első költségvetési lépéseit jelentik (mert akkor a következő négy évben nem jelentenek potenciális veszélyt a költségvetésre, illetve mert akkor működőképesek maradnak a kormányváltásig már rendszerint kifeszített vállalatok).
A fantázia szárnyalásának nehéz határt szabni, azaz mégis van, ami ezt megteszi: az IMF, amely mintát akar kreálni a magyar mentőakcióból – bár korábban már bizonyította viszonylagos rugalmasságát –, nehezen fog engedni a kitűzésekből. Az EU – amelynek már sokadik alkalommal fogadtuk meg, hogy most aztán tényleg… – vélhetően az IMF-nél is keményebb dió lesz.

A legkeményebb dió azonban kétségtelenül a piaci fogadtatás lesz. Ma – érthető módon – a befektetők fogékonysága a költségvetési hírekre megsokszorozódott. Hozzájárult mindehhez természetesen a görög probléma felszínre kerülése, amelynek során ma Görögország drágábban tud forrásokhoz jutni euróban, mint Magyarország! Veszélyes zónában vannak a portugálok, írek, de a spanyolok és (mérsékeltebben, de) az olaszok is. A befektetők differenciálnak. Míg a centrum prudensebb hangyái élvezik az olcsó hitelek éráját, a laza tücskök mind szoros felügyelet alá kerültek.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Magyarországon a 2010-es finanszírozás – a közhiedelemmel ellentétben – igenis komoly mértékben a (korábban felvett) IMF-hitelek segítségével biztosítható. A külföld étvágya a magyar adósságpapírok iránt nagyon visszafogott. Bár mindez változhat az új kormány hivatalba lépésével csökkenő bizonytalanság nyomán, lefogadható, hogy sokkal többet nyom a latban az új kormány hozzáállása a költségvetéshez. Nehéz elképzelni, hogy például egy hetessel kezdődő hiányszámot (ami első ránézésre – és ennél több a befektetők többségének nem is lesz – nem a fiskális szigor szinonimája) a piac nyugodtan emésszen meg. Márpedig a cél nem lehet kevesebb az idei évben a költségvetési politika számára, mint hogy év végéig – ameddig elég a már lehívott IMF-hitel – visszatérjen a hiány teljesen piacról történő finanszírozásához és így a jövő évi működésének biztosításához.
Kis könnyítést jelenthet a még le nem hívott IMF-hitelkeret igénybevétele. Ám ez pont akkor nem lehetséges, ha az előre kialkudott hiánypályáról eltérünk (azaz az új tárgyalásokon kialkudott új hiánytervtől). Nagy hiánytúllépés finanszírozásához tehát nem lesz elérhető.
A költségvetés helyzete és a lehetséges mozgástér tehát egyáltalán nem teszi biztossá azt, hogy nem látunk újabb (esetleg csendes) kiigazítást az új kormánytól. Míg tehát a költségvetésnek meg lenne a szándéka a romláshoz, lehetőségei hallatlanul korlátozottak.

A szerző a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője